Rég nem látott érdeklődés két ember beszélgetése - no meg a szeretet kérdése - iránt.
A Háló Közösségi Központ rendezvénye izgalmas kérdéseket vetett fel. És persze nem válaszolta meg azokat. Lehet-e virtuálisan folytatni a diskurzust?
Például olyan témákról, hogy mit tehet a szeretet a depresszióssal? (Ez Nádas Péter kérdése) és hogy mi a kapcsolat öröm és szeretet között? (Ez Jelenits tanár úr kérdése).
Egy adalék még a történet felidézéséhez:
http://www.litera.hu/netnaplo/hetfo-kontrasztok
HF
2010.12.14. 11:15
A Jelenits-Nádas kontraszt visszhangjai
Címkék: szeretet nádas jelenits
7 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://kultura-es-kritika.blog.hu/api/trackback/id/tr903352543
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kultúra & Kritika 2010.12.14. 11:15:00
Öncsalásnak Nádas neveztem a szigorú szeretet, nem?
És én, gondolhatóan, kiállnék mellette!
HF
És én, gondolhatóan, kiállnék mellette!
HF
Mesemese 2010.12.14. 11:15:00
A kötelező megtagadás az a szigorú stratégiai szeretet volt...amit öncsalásnak nevezett Jelenits...olyannak tűnik ez nekem, mintha kellene a bűn a tiszasághoz, a rossz a jóhoz...ez a buktatós, szigorú szeretet stratégia
Kultúra & Kritika 2010.12.14. 11:15:00
Bocsánat, elmaradt a kézjegy: HF
Kultúra & Kritika 2010.12.14. 11:15:00
MOndjuk a füst kevésbé, de a borral nem volt nagy baj.
A kötelező megtagadás mi is volt?
Az ügyetlenkedés tényleg fontos. AHogy mindig elrontjuk a szeretetet! MEg ráerőltetjük a másikra.
A kötelező megtagadás mi is volt?
Az ügyetlenkedés tényleg fontos. AHogy mindig elrontjuk a szeretetet! MEg ráerőltetjük a másikra.
Mesemese 2010.12.14. 11:15:00
MIlyen érdekes, hogy mostmár ennyire a depresszió és az öröm tengelyére terelődött a beszélgetés magva:-) ( ? az igazság magva? )
Nálam a kegyetlen szeretet-stratégia ( a kötelező megtagadás ) és az ügyetlenkedés ( mímelés, ahogyan adva elrontjuk, megtartva elhallgatjuk )volt a generátor a további gondolkodásban.
Emígyként lehetne éppen itt is folytatni, csak hiányzik a füst és az émelyítő, túlcukrozott bor. Nem?
Nálam a kegyetlen szeretet-stratégia ( a kötelező megtagadás ) és az ügyetlenkedés ( mímelés, ahogyan adva elrontjuk, megtartva elhallgatjuk )volt a generátor a további gondolkodásban.
Emígyként lehetne éppen itt is folytatni, csak hiányzik a füst és az émelyítő, túlcukrozott bor. Nem?
Emőke 2010.12.14. 11:15:00
Remek a napló, időnként minden tanárunktól kéne, bár Bazsányi Tanár Úr már ügyködött ilyesmin, ha jól emlékszem...
bedi katalin 2010.12.14. 11:15:00
Tótfalusy István:
A gubbiói farkas éneke
Milyen jó meglapulni ennek az embernek karjai közt.
Milyen jó idesimulni ösztövér testéhez.
Milyen jó lustán, kedveskedőn nyalogatni a kezét meg az arcát.
Milyen jó hosszan belemélyedni szeretet-barna szemébe.
Milyen jó hallgatni szíve dobogását –
meleg, mély, nyugodt szíve-dobogását.
Eddig nem értettem magamat.
Nem értettem, mi az az erő,
az a kéjekre szomjas vad erő,
ami űz, hajt az emberek ellen.
Most már tudom.
Azért harcoltam eddig mindenki ellen,
mert azt akartam, hogy legyőzzenek.
Azért szaggattam ízekre annyi embert,
mert azt vártam, hogy megszelídítsenek.
De a testük nem volt elég meleg ahhoz,
hogy odabújjak mellé,
és a kezük nem volt elég szelíd ahhoz,
hogy megnyalogassam,
és a szemük nem volt elég tiszta ahhoz,
hogy megbabonázzon,
És a szívük nem volt elég nyugodt és mélydobogású,
hogy lecsendesítsen és álomba andalítson.
Megöltem őket,
mert nem voltak ilyenek, mint ez az ember.
Megöltem őket,
mert nem voltak elég nagyok ahhoz, hogy megalázkodjam előttük.
És én úgy szeretek megalázkodni.
E&K
A gubbiói farkas éneke
Milyen jó meglapulni ennek az embernek karjai közt.
Milyen jó idesimulni ösztövér testéhez.
Milyen jó lustán, kedveskedőn nyalogatni a kezét meg az arcát.
Milyen jó hosszan belemélyedni szeretet-barna szemébe.
Milyen jó hallgatni szíve dobogását –
meleg, mély, nyugodt szíve-dobogását.
Eddig nem értettem magamat.
Nem értettem, mi az az erő,
az a kéjekre szomjas vad erő,
ami űz, hajt az emberek ellen.
Most már tudom.
Azért harcoltam eddig mindenki ellen,
mert azt akartam, hogy legyőzzenek.
Azért szaggattam ízekre annyi embert,
mert azt vártam, hogy megszelídítsenek.
De a testük nem volt elég meleg ahhoz,
hogy odabújjak mellé,
és a kezük nem volt elég szelíd ahhoz,
hogy megnyalogassam,
és a szemük nem volt elég tiszta ahhoz,
hogy megbabonázzon,
És a szívük nem volt elég nyugodt és mélydobogású,
hogy lecsendesítsen és álomba andalítson.
Megöltem őket,
mert nem voltak ilyenek, mint ez az ember.
Megöltem őket,
mert nem voltak elég nagyok ahhoz, hogy megalázkodjam előttük.
És én úgy szeretek megalázkodni.
E&K