:-( ( ez a legkevesebb... :-)... )

Kedves Emese,
túl tömény, nem győzöm szétszálazni. Egyszerre kevesebbet és érthetőbben kérnék sépen.
Kedves EMő, lehet, hgoy a TÁncdalfesztivál nem volt még ilyen fifikás, de az is, már akkor ,a közönség megdolgozására, manipulálására törekedett, nem?
AZ igazi tehetség meg ezeken a műbalhékon is át tud törni.
Az más kérdés, hogy hány szerencsétlen visz gallyre közben a műsor...

HF

No, mi kavarja fel a KUK-blog vizeit...én az összes tehetségkutatóból kb 10 részt láthattam (Puskás Petiért ebből 4et szurkoltunk át), többnyire a zsűri kritikáiért:)De azt hiszem, nem jó ez így.
A régi tehetségkutatókon eredeti bandák eredeti számai nem betanított előadókkal dolgoztak.Ennek következtében nem feltuningolt teljesítményért érte el a résztvevőket a hírnév, nem is roppantak így bele (itt nem az öngyilkosok számára gondolok, hanem a minőségi munkára- ezekből a műsorokból kb egy énekes marad szerintem fent tartalmas munkával, míg a régieket sorolhatnánk). Nem kellett új stílust kocka-formát nyerniük az előadóknak, zenészeknek, mint most. A tegnap este a 10-ből egy alkalom: most legalább látok egyedibb, furcsább alakokat. Talán kezdenek visszatalálni a kockagyárból a műsorszerkesztők, de Máté Péterrel élve, Olyan hosszú még az út...

Gondoltam jó jezsuita szerzeteseket utánozva kérdésre kérdezek.
Ennek örülök, hogy megtaláltuk a mérőfaktort: az őszinteséget.( vagy hitelességet )
Szóval a környezetben pszeudo-hisztéria gerjeddzik, viszket, és figyelmünk vakargatása a tünet.
Mi a helyzet az emberrel, aki odaadja magát megítélni, hátha mások jobbnak látják, mint maga magát...
És ha látunk egy efféle dramaturgiát? ( AP )
1. nem mérlegel méltó-e embertársai figyelmére, másokra bízza tehetségtelenségének ( a sok selejtes próbálkozó )megítélését. 2. faktor a neve, de miféle mérőfaktor? Plusszfaktor, biffidusz esszenzisz... Faktora van, de hordozója alig akad. 3. Kiválasztás - "haláltánc", avagy sátántangó, avagy MegaVanBent,avagy XVanBent. Típusként belépve, betöltve, belakva a keretet kicsit. 4. A-terv: a show, B-terv: az élet mellette hüppög és kiesik. 5. Végkifejlet: kivonva belőle a faktor már, amit megtaláltak? Nos, mi a helyzet ezzel a dramaturgiával? Hiszen még dramaturgiája is van, akár egy műnek. Mechanikusan felépített ember? Mímelt stílus? modor?
Teoretikus kérdés: a modor és a giccs között mi a kapcsolat?

így is problematikus, hogy koncertjelenséget utánoznak, és tömeggel áll szemben- óriási közös figyelemkoncentrációt nyer el- a mímelt csillagra akasztott stílus-ember ( popkult )- tehát a művészetmegítéléséhez elegendő lenne az őszinteség faktor?( ami olykor kék harisnyaként, olykor kék pulóverként vetődik szentségtelenített színünk látására ).

persze :-)

Kedves Mesemese,
kérdésre kérdéssel válaszol.
De próbáljuk akkor szétszálazni.
A stílus, nyilván, maga az ember.
És ezen a sztájliszt sem segíthet, csak rövidtávon, ideiglenesen.
Nem véletlen, hogy a kinyúlt kék pulóver - az Szíj Melinda.
Van valami őszinteség-deficit a dolgoban.
De lehet-e showműsort őszintén csinálni?
Frissen, dübörgősen - de kevésbé hamisan?
Talán lehetne, de valószínűleg kevesebb bevételt eredményezne.
Ami Welschet illeti - ugye ez a kultúrkritikai hang már ott van Gadamernél, Heideggernél. De talán nem az ünnep és a csend ellentéte a probléma itt.
Inkább az, hogy ezek nem ünnepek, hanem gerjesztett (ál) hisztériák. Nem?
Hogy a népnek cirkusz kell, régóta tudjuk.
De valami rövidre van zárva, ami megakadályozza, hogy valóban megszólítson a dolog bennünket.
Valami olyasmiről van szó, amit Scruton giccsnek, meg megszentségtelenítésnek nevez.
És ezen a mázon is át tud időnként törni egy-egy tehetség.
És akkor tényleges színházi pillanatokat élhetünk át.

HF

..az X-faktor - Mega népszerűségi verseny mégis az X-t igazolja... - érdekes volna azt is vizs., vajon miért..
amugy Tanár Úr emlegette Welschet - nekem idekívánkozik:
"Ezt a folyamatot, vagyis az élménytársadalom kialakulását a filozófus erős kritikával fogadja, és a megoldást e folyamat fékezésében, valamifajta anesztéziában keresi. „Az esztétika egyik alaptörvénye kimondja, hogy érzékelésünknek nemcsak felélénkítésre és ösztönzésre, de elidőzésre, nyugalomra és megszakításokra is szüksége van. (…) a folytonos izgalom eltompuláshoz vezet, az esztétizálás „anesztétizálásba” csap át.”
ugyanakkor tudjuk: a tehetségkutatókat tömeget várják hétről, hétre - tehát ünnep, rítus lett!!
amugy az öltözködés/öltöztetés alapvető jelentőságű - a homlokzat(goffman) része!!

Nem tudom...ez nem olyan esztétizálódási kérdés, véleményhalmaz? Kérdés,hogy a stílus tükröz-e szemléletet? Vagy mit tükröz? Lehet, hogy érdekes lenne a stílus-modor, művészet-giccs vonalán megvizsgálni. Hol billen át, hogyan? És ami nekem nagyon érdekes, hogyan képes a mediatizált tér eredeti művészet-energiákat közvetíteni? Valahogy az X-faktor ( a műsor-vetélytárs, silányabb változat ) mintha hiába próbálkozott volna ( sokkal többször ) összehozni a média-hatást, alig-alig sikerült.

Szerintem fontos, és állást kell foglalni benne - a szakmának is. És értékelni kell benne azt, ami pozitív - például ahogy Tolvai Renáta tehetsége kibontakozhatott -, és kritika tárgyává kell tenni, ami negatív a mi szemünkben - például ahogy Szíj Melindával elbántak, vagy ahogy kiüresítették saját vállalkozásukat, az úgynevezett Castingsztáérok felléptetésével.
És még egy szempont, sajnos nem az én tollamból:

(HF)

Megasztár: stylingból 1-es!
beautyka 2010.12.18. 13:41




Paródiát láttunk tegnap, nem mást. Stílusparódiát a Megasztár döntőben. Mert mi, a magunk részéről pótvizsgára küldenénk erősen a műsor stylist gárdáját. Elképesztő amatőr és olcsó volt minden, mint egy vidéki búcsúban.
A megmérettetés hetei alatt is számos tragédiát láttunk a színpadon és itt nem Bikicsunáj tündöklésére gondolunk. Egész egyszerűen olyan közepes megoldások és anyagok kerültek a nagyközönség elé, mintha a kínai piac karácsonyi ünnepségsorozatán vettünk volna részt. Ordító alapvető hibák történtek a hetek alatt. Mindenkinél csak azt hangsúlyozták, amit nem kellett volna. Claudiának a hosszú ruhákban gondosan kiemelték a hasát, mert minek mutatnák meg a mellét vagy a vállát, hiszen az szép például. De pocakra utalást tettek többször is, erős lamé anyagot rakva rá, amelyről tudjuk, hogy egy szomáliai éhező modell testén mutat csak jól, vagy hát ugye hasleszorítós bugyi kell hozzá – ezt már Bridget Jonestól is megtanulhattuk. Tilla pedig… na jó, az első epizódban amikor harangozott a nadrág a lábszárán, elindult vele a lejtő. Giorgioból minden egyes alkalommal ízléstelen óriás bonbon lett, a jó pasi Kállay Saunders András pedig helyenként első áldozóra hasonlított. Kökény Attila stílusát néhányszor sikerült eltalálni, amennyiben azt gondoljuk, az ő jövője csak és kizárólag füstös kis vidéki kocsmák és kultúrok szegletében telik majd. Szegény Tolvai Reni meg, aki nem egy szilfid karcsú teremtés… hát vele egész egyszerűen nagyon randán ki…tak a stylistok. Lássuk be, ennek a lánynak rombusz alakja van. Ezt pedig számos alkalommal igyekeztek kihangsúlyozni. A legelképesztőbb a múlt hét volt, ahol egy olyan farmert adtak rá, ami ordítva hívja fel a figyelmet az alak előnytelenségére. A koptatás és a csípőnadrág tragikus volt, nem más. Az egyébként pedig zseniálisan kinéző blézert úgy tette tönkre, mintha nem is lett volna. A döntőn a zsűri úgy nézett ki, mint általában az óvodai tablón néznek ki a gyerekek, amikor anyuka megpróbálja szépen felöltöztetni a kis Bélát. Friderikusz a csokornyakkendővel úgy festett, mintha érdeklődés hiányában elmaradt volna a nyaka, Eszenyi Enikő pedig elfelejtett kijönni a budoárjából – legalábbis ezt tükrözte a dressz. Liptai Claudia pedig…hát, ahogy Lakatos Márk fogalmazott: elképesztő űrruhában volt. Ennél már csak az volt ízléstelenebb, hogy szinte azt is láttuk az alsó kameraállásokból, amit nagyon nem kellett volna. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy mennyire volt sok a túl erős száj és túl erős szem egyeseknél. A smink, a haj és a styling annyira nem volt összhangban, mintha a Száztagú cigányzenekar tagjai sosem próbálnának együtt és együtt kezdenék játszani ugyanazt a zenét. Sírva könyörögtük vissza magunkban az első széria gárdáját, Kockáékat, Lakatos Márkot, a merész de vállalható megoldásokat, a profizmust.
Egyetlen darabot láttunk a Megasztárban, ami mindent vitt styling szempontjából. Szíj Melinda agyonmosott kék kardigánja telitalálat volt. Ja, hogy az a versenyző sajátja volt? Hát akkor a Megasztár 5 stáb leülhet: egyes!


Nesze!P

hm...én most véletlenül néztem, és amikor néztem, soha nem bántam, de e miatt nem ülök képernyő elé. Bevallom:-)
Azért én sokszor azt éreztem, hogy sikerült mediálni valamiféle koncentrált élményt mindenképpen! De ez olyan sokszempontú kérdés...egyrész a szervezése, másrészt a közönséghajtás köré, maguk a tagok- ahogy felhányják az égboltra őket-, akkor ahogyan helyt állnak, kérdés hogy egyáltalán akként-e aminek neveztetnek?
Emígyéként a tanár úr mindig témafelvető? Vagy van afféle confessiója is a dologgal kapcsolatban?
Nos, akkor visszakérdeznék? Hogyan érinti a szakmát? Mit mondd egy szakmabeli?

válasz1:
ha nézném is letagadnám ;)
de nem szoktam - közvetve viszont értesülök :D
azt hiszem már csak a nézettségi számok, aktivitás miatt sem megkerülhető a dolog...
de a szakmáról, csak a szakmabeliek beszélhetnek hitelesen, nem?? :DD