"A 2009-ben elhunyt Cseh Tamás dalainak keletkezés-történetéhez kapcsolódó tárgyi emlékekből, írásos, képi, film- és hangdokumentumokból álló archívum gyűjtésébe kezdett az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK)." (Kultura.hu)
"elsősorban a rajongók, tisztelők gyűjteményeit, képeket, kéziratokat, hangfelvételeket várnak, amelyekről másolatot készítenek, majd visszajuttatják őket tulajdonosuknak. Hanák Gábor kitért arra, hogy eddig mintegy hatezer fotót scanneltek be és körülbelül negyven koncertfelvételt digitalizáltak."
"Fontos kulturális küldetés ez, hiszen nemcsak egy művész élettörténetéről van szó, hanem egy egész korszak történetéről, egy nemzedék világnézetéről is" - hangsúlyozta Nagy Gábor Tamás.
"Nagy Gábor Tamás polgármester egy pénteki jubileumi emléktábla-leleplezést és vízivárosi "emlékkocsmázást" is beharangozott. Cseh Tamás halála után született meg az ötlet, hogy az Antoine és Désiré megalkotásának 40. évfordulójára emlékjelet helyezzenek el a Vízivárosban. "Ötletpályázatot írtunk ki, és a döntés végül egy különleges lakónévsor elhelyezésére esett, amely a Cseh Tamás dalaiban megelevenedő világ szereplőit sorolja fel" - közölte a polgármester. Az emléktábla leleplezése mellett a környék sörözőiben, éttermeiben, kávézóiban koncertek, beszélgetések lesznek péntek délutántól az éjszakába nyúlóan."
Cseh Tamás kései vallomása:
„…Az élet csoda. Minden távozó idôs ember
HHF
Cseh Tamás kései vallomása:
„…Az élet csoda. Minden távozó idôs ember
tudja ezt. Akármilyen nehéz élete volt is
valakinek, ha belül nem csordul túl a méreg és a
gonoszság, akkor tudnia kell, az élet maga a
csoda. Lüktetô bizsergés, ami a bogarakban, a
fákban, bennünk ott motoz, és akárhogy csúsztunk,
másztunk, bukdácsoltunk, ezt kell, hogy
érezzük. Káprázat. Igen, káprázat. Nem
tudhatom persze, hogy akit a balsors egész életében
üldöz, az így köszön-e el, de én igen.
Kalapot emelek az élet elôtt, és odaát
elhencegek vele. És ha azok ott olyan lények,
hogy van módjuk élni, hát én rábeszélem ôket,
próbálják meg, megéri. Nemcsak a saját sorsomra
gondolok, hanem mindannyiunkéra, ahogy tápászkodtunk, együtt mozdultunk,
özönlöttünk, bele a háborúba, és ki onnét, fogcsikorgatva
elkezdtünk és újrakezdtünk, és eufóriában
nyargaltunk, és belegázoltunk most a
pénzbe, és ahogy a nyáj most elveszetten
csörömpöl, térdig jár a pénztengerben, és
hiába, még mindig szép, még így is szép.
Káprázat az élet, öregem.”HHF
