A londoni Tate Modern izgalmas vállalkozásba fogott. Nagyszabású kiállításán a középkorig visszamenően próbálja rekonstruálni a vízfestészet megjelenését, felfutását, divatját és hanyatlásának okait.
http://www.tate.org.uk/britain/exhibitions/watercolour/default.shtm
Nyilvánvalóan az a szándéka, hogy ezt a háttérbe szorult festészeti technikát és egyúttal festői nyelvet megpróbálja rehabilitálni a táblaképfestészet egyébként is tapasztalható elbizonytalanodása idején. Izgalmas kísérletnek látszik, amely egyúttal máskultúrákat is újból az érdeklődés honlokterébe emelhet - hisz az akvarell technika a távol-keleti művészetnek is fontos, még pedig művészetfilozófiáját tekintve is fontos kifejezésmódja. E festési mód lnyége ugyanis, hogy a víz folyik és hamar szárad, ezért nagoyn pontos ecsetkezelésre és gyorsaságra is szükség van. AKár azt is mondhatnák kis költői túlzással, hogy csakugyan a pillanat művészete.
A kiállítás honlapján érdekes videók mutatják be a vízfestés titkait egykor és ma.
Érdemes felkeresni a múzeum blogját is
http://blog.tate.org.uk/?p=3280,
ahol a Tate kurátora Allison Smith fejti ki nézeteit a kiállításról.
HHF
2011.02.17. 10:27
Az akvarell becsületének visszaperlése
4 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://kultura-es-kritika.blog.hu/api/trackback/id/tr33352580
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kultúra & Kritika 2011.02.17. 10:27:00
Köszönjük a további hasznos linket.
Szerintem igencsak tanulságos egy ilyen összevetés. Egyáltalán nem abból a szokásos perspektívából, hogy Magyarország mennyire van/nincs lemaradva mondjuk ebben a művészeti ágban. Hanem a múzeumesztétika szempontjából:
hogy ki mit tud/akar/mer kezdeni a saját anyagával, mennyire tudja új megvilágításba/kontextusba helyezni a régebbi anyagot, hogy tud hozzá új, izgalmas, aktuális kontextust teremteni.
Ilyen szempontból talán nem árt néha mégiscsak Londonig szaladni!
üdv HF
Szerintem igencsak tanulságos egy ilyen összevetés. Egyáltalán nem abból a szokásos perspektívából, hogy Magyarország mennyire van/nincs lemaradva mondjuk ebben a művészeti ágban. Hanem a múzeumesztétika szempontjából:
hogy ki mit tud/akar/mer kezdeni a saját anyagával, mennyire tudja új megvilágításba/kontextusba helyezni a régebbi anyagot, hogy tud hozzá új, izgalmas, aktuális kontextust teremteni.
Ilyen szempontból talán nem árt néha mégiscsak Londonig szaladni!
üdv HF
bkata 2011.02.17. 10:27:00
FB komment:
István Dévényi http://www.mng.hu/kiallitasok/idoszaki/aktualis/grafika_akvarell nem kell lLondonig szaladni
:D
István Dévényi http://www.mng.hu/kiallitasok/idoszaki/aktualis/grafika_akvarell nem kell lLondonig szaladni
:D
Kultúra & Kritika 2011.02.17. 10:27:00
Igen, az akvarell valami olyasmit tud, amit az olaj nem. Leginkább a grafikában a skicchez hasonlítanám, a zenében-versben az improvizációhoz.
HHF
HHF
Thomzone 2011.02.17. 10:27:00
Imádom az akvarelleket, köszönöm a bejegyzést!