Kedves MH,
örülök neki, hogy egyetértünk Térey értékeivel kapcsolatban (anyaggazdagság, realitásvágy). Az is jó, hogy Ön is tartózkodni kíván a félreérthető utalásoktól. A finom distinkciójával viszont az a baj, hogy a regény egyik problémája épp az, hogy a főhős és az író nézőpontja sokszor nem válik el világosan.
AMi az érdemi vitát illeti, szerintem egy ritikus szándékainak értelmezésekor érdemes magából a szövegéből kiindulni. Radnóti például azt írja:

"Ez a gazdag világkép egy ponton világosan meg van hamisítva. (...) Most viszont a mai életünkről van szó, amelyben Térey abból a tárgyilag is kifejezetten hamis állításból indul ki, hogy a guelfek és ghibellinek vitája egy szakembert nem érint. A külügy protokollfőnökét! A két nagy egykori firenzei pártra való utalás jól bele van építve epikailag a szövegbe. Ám azt az illúziót, ami benne lehetett a karrierdiplomatákban a rendszerváltás után, hogy a szakemberek a kormányváltásoktól függetlenül ott maradhatnak, mint tényt állítja a regény, és ez hamis."
Majd így folytatja:
"A pártsemlegesség fenntarthatóságának hamis állítása tökéletesen lehetetlenné teszi, hogy realisztikus mélységet kapjon a mű, és itt van az igazi baj. "
És végül ide konkludál:
"A problémát abban látom, hogy a távolságtartás nem tartható fenn politikai okok miatt. Azt el tudom fogadni, hogy a politika büdös, ezt gondolja Térey és a hőse is. De teljes figyelmen kívül hagyása itt, egy műben, amely a realisztikus felismerhetőségre és tárgyi gazdagságra van alapítva, szervi hiba."
Vagyis: szerintem Radnóti igenis realizmus-problémának láttatja a politika kiáltó hiányát, és azért vár el politikai leírást sőt talán állásfoglalást is Téreytől, mert egy realisztikus mű a máról nem csukhatja be a szemét a létező akkut politikai probléma láttán.

AZ egy következő kérdés, hogy a mai magyar kultúrában van-e valamifajta politikai dszkrimináció egyik vagy másik oldalon politikai alapon. Persze, hogy van. És ezért az, aki megpróbálja kivonni magát az ilyen skatulyák közül, elvileg ez ellen tiltakozik/hat. (A kritikusabb olvasat szerint meg próbál mindkét irány felé jó arcot mutatni.)
Más kérdés, hogy szerintem az Ön által felmutatott lehetőség - elköteleződés, de méltányosság szintén erkölcsileg védhető, és talán előre is mutató megoldás.

üdv,

HF

Kedves HHF!

Természetesen, az izraeli geográfia mellett Térey bensőséges viszonyban van gyakorlatilag mindennel, ami a nyugati kultúrkörből figyelemre érdemes. Többek közt ez teszi őt számomra üdítő kivétellé a kortárs szerzők között: olyan ember benyomását kelti aki olvas könyveket, sőt régi könyveket is, és nem is csak hogy olvassa őket, hanem tudja is, hogy miről szólnak (szemben mondjuk XY-nal, aki a gender ideológia gyökereit keresi Avilai szent Teréz levelezésében, vagy valami hasonló, szándékosan értelmetlen példa, de azt hiszem világos mit akarok mondani).

(Különben nem azt írtam, hogy Térey, hanem azt, hogy a Protokoll főhőse van bensőséges viszonyban. A félreérthető utalások távol állnak tőlem.)

(Abban is biztos vagyok, hogy Radnóti nem a "részletező-realista valóság-leképezés" miatt kéri számon a politikai helyzetjelentést, de ez legyen az én problémám.)

Különben szerintem akár a mai magyar (tehát egészségtelen) világban sem feltétlen probléma, ha egy értelmiségiről tudni lehet a politikai értékrendjét, vagy akár pártpreferenciáját, bármilyen oldali legyen is az, ha az illető egyébként képes méltányosságot gyakorolni az ellentétes nézetek vallóival szemben is. Nekem legalábbis nem probléma, Radnótinak szerintem viszont igen (amivel amúgy nem akarom vádolni, hisz az utóbbi időkben sok támadást kapott, amelyek egy része feltehetőleg igazságtalanul érte, tehát a beszűkült tudatállapot érthető, csupán a tényt szeretném rögzíteni). Ezért féltem Téreyt, noha fogalmam sincs politikai preferenciáiról, azt viszont szeretem benne, hogy nem akar róluk beszélni. (Persze nekem üldözési mániám van, mint a fentiekből nyilván kiderült.)

Üdvözli:

MH

Kedves morbushongaricus!
Térey természetesen nem csak az izraeli geográfiával van bensőséges viszonyban (ezért óvnék a félreérthető utalásoktól) - a regény egyik nagy érdeme az anyaggazdagsága, a részletező-realista "valóság"-leképezése.
Radnóti épp ezért kéri számon a hasonlóan pontos politikai helyzetjelentést is. Ám abban igazat adok Önnek, hogy a jelenlegi magyar kulturális térben az is érték, ha valaki nem teszi a kirakatba a politikai állásfoglalását - még ha magam egy egészséges világban egyáltalán nem is tartom problémának, hogy ha egy értelmiségiről pontosan lehet tudni, milyen politikai értékrendje van (ami nem feltétlenül azonos a pártpreferencia közzétételével).

Meg persze amellett is lehet érvelni, hogy Térey főhősét vajmi kevéssé érdeklik a primeren politikai kérdések - egyszerű hatalomtechnikus.

HHF

Téreyben nagyon tiszteltem, hogy ismert és elfogadott költő/író létére eddig el tudta kerülni a nyílt politikai állásfoglalást és hogy különféle "értelmiségi" aláírásgyűjtő íveken kelljen szerepelnie. Úgy látszik ennek most vége. Hiába van a Protokoll főhőse bensőséges viszonyban az izraeli geográfiával és történelemmel, Radnóti számára ez már kevés. Letéve szeretné látni azt a bizonyos garast végre. Kíváncsian várom a fejleményeket és drukkolok Téreynek.