Míg "ki nem jön" szerkesztőségünkből a "kuk-kész" anyag, és fel nem töltődik a honlapra, addig frissiben idehelyezem Kocsis Dóra Bergson/Dienes-konferencióról szóló riportját. A konferencia programja itt elérhető. (P.T.)
Szabó Ferenc SJ a konferencia végén elmondott összegzőjében bevallott félelmei ellenére május 25-én a Párbeszéd Házának nagyelőadója olyannyira megtelt, hogy szükség volt még három sor szék behozására. Nem meglepő ez azok számára, akik ismerik Bergsont és a Collége de France híres 8-as termében elhangzott előadásait, melyek „már délután 2 órától kezdve fogadta az 5-órai előadásra gyülekező hallgatóságot” és melyre „négy óra után már csak a legmesszebbi fapadokon lehetett egy-két ülőhelyet kapni”. [1] Most azonban a termet Bergson szelleme mellett, az ő magyarországi közvetítőjének, Dienes Valériának jelenléte is igencsak áthatotta, akinek szerepe kétségtelen abban, hogy egyáltalán olvashatunk és megismerhetünk egy, a XX. században ily nagy jelentőséggel bíró gondolkodót. A hallgatóság nem csak egy egyszerű Dienes/Bergson-konferencián vehetett részt, hanem egyúttal átfogó képet kaphatott a két gondolkodó kapcsolatáról és rájuk hatással levő kortársaikról. A magyarországi recepció mellett egy-két rövid, rögtönzött előadás keretében, a Dienes-témában régebben és jelenleg kutató egyetemisták munkájának bemutatására is sor került, melyek méltó bizonyítékai a téma aktualitásának.
A konferenciát Szabó Ferenc jezsuita szerzetes, Henri Bergson, Dienes Valéria, Teilard de Chardin és Prohászka Ottokár nagy ismerője nyitotta meg a konferencia alapgondolatának felvázolásával, hangsúlyozva Bergson Az erkölcs és a vallás két forrása című művének aktualitását. Az előadások egy délelőtti és egy délutáni szekcióba soroltattak. A délelőtt folyamán egy történeti áttekintést kaphatott a hallgatóság Dienes Valéria életéről, életművéről Tamás Erzsébet tolmácsolásában. Levetítésre került az az 1975-ös Vitányi Ivánnal készült tv-interjú is, melyben Dienes Valéria Babits és Bergson kapcsolatáról beszélt, és amely egyben országos ismertségének is kezdetét jelentette. Felidézhetjük: Babits Nyugatba írt Bergson-tanulmányát Dienes Valéria felolvasta Bergsonnak, aki gondolatainak legjobb összefoglalásának tartotta ezt az írást.
A nap programját elnézve szembetűnő, hogy olyan elemeket is tartalmaz, melyek általában nem részei egy szokványos tudományos konferenciának. Vetítésre került ugyanis Dienes Valéria Hajnalvárás című mozdulatmisztériuma és Babits Mihály Esti kérdés című verse Révai Réka táncának előadásában. Persze itt újfent meg kell jegyeznünk, hogy a Dienes Valéria ismerőket ez korántsem lepte meg, mivel négy szerelme a matematika, a zene, filozófia és az orkesztika ugyan különböző síkokon, de mindig együtt voltak jelen az életében.
A gondolatok teremtő erejét is bizonyítva Turgonyi Zoltán előadását azzal kezdte, hogy Bergson nemcsak Dienes Valériát jutatta el a materializmustól a metafizikáig, hanem legközvetlenebb módon életeket mentett. Mikor ugyanis a Maritain házaspár az élet értelmének kutatásában kudarcot vallott és arra az elhatározásra jutott, hogy együtt öngyilkosságot követnek el, ha egy éven belül nem kapnak megnyugtató válaszokat, a költő Péguyre elvitte őket Bergson óráira, ezzel adva új fordulatot az életüknek. Természetesen Maritain sem értett egyet mindenben Bergsonnal és ennek a kritikának főbb vonalait hivatott az előadás bemutatni. A kritika legérdekesebb pontját emelném ki: Maritain szerint az értelem el tudná végezni azt, amit az intuíció végez Bergson szerint. E kijelentés a konferencia második felénben érdekes, értelmezésbeli különbségen alapuló beszélgetést eredményezett Deme Tamás és Turgonyi Zoltán között, melynek folytatására reméljük, egy másik fórumon még sor kerülhet.
Voigt Vilmos előadásában egy kis túlzással a világ jövőjének bemutatására tett kísérletet a már említtet Bergson mű Az erkölcs és vallás két forrása alapján.
A szekció utolsó előadójaként Tatai Mária előadásában Einsteint megfélemlítő egyenletek felírásával próbálta elmagyarázni Dienes Valéria rendszerének talán legnehezebbnek tartott, ugyanakkor legérdekesebb részét: a jelentéstant. Ennek alapjául Dienes 96 évesen, az első tihanyi szemiotikai konferencián tartott előadása szolgált. Jelentéstana négy tudományágat is szorosan érint, így nemcsak a szemiotikát, hanem jelesül a tánctudományt, az esztétikát és a kommunikációelméletet is. Az előadás – időkorlátai miatt – sajnos nem adott módot mind a négy tudományág tárgyalására, de az alapgondolat felvázolására, vagyis arra, hogy miként történik eszméletcsere a mozdulaton át elegendőnek mutatkozott. E téma olyan nagy, hogy minden szegmensének kibontására és új kapcsolódási pontok keresésére akár egy külön konferenciát is szervezhetnénk.
A hallgatóság az előadókkal együtt az ebédszünetben sem vesztegette idejét, ahol lehetőség adódott a résztvevőknek egymás megismerésére. Mivel minden jelenlévő Bergson és Dienes munkásságát más szempontból ismerte, az ebédszünet igen érdekes beszélgetéseket, e-mail cím cseréket eredményezett. Így joggal jelenthetjük ki, hogy e konferencia nem fejeződik be május 25.-én 17:00-kor.
A konferencia délutáni szekciója Bergson filozófiának hatástörténetét hivatott feldolgozni, Tatai Mária vezetésével. A második előadássorozatot Frenyó Zoltán nyitotta, a magyarországi Bergson-recepció három korszakának végigkövetésével, valamint a „bergsonisták”, a Bergson-kritikusok és Bergson ellenlábasainak bemutatásával. A délután folyamán került sor a szó szoros értelemben vett „eszméletcserére”, a múlt jelenbe lépésére maga Bergson, Teilard, Prohászka, Babits és Dienes Valéria közötti fiktív beszélgetések során, Szabó Ferenc SJ, Róna Judit és Deme Tamás tolmácsolásában. A felsorolt gondolkodók, művészek nem mindegyikének volt lehetősége találkozni egymással, de Dienes Valéria hajnali naplófeljegyzéseiben arra vállalkozik, hogy bemutassa, mi lett, volna, ha Bergson, Prohászka és Teilard egyszer egy asztalhoz ülhettek volna, és valóban létre jött volna az „elmék párbeszéde”. Szabó Ferenc előadásában néhány részlet is elhangzik a közük történt fiktív beszélgetésekből. Jöjjön itt illusztrációként egy részlet:
„Prohászka: Én azonban ismeretelméletem kettősségét már nem az emberi személet magyarázatában, hanem Krisztus valóságában vittem munkába és megépítettem a magyar lelkek számára az egyházias Krisztus-valóságot. Te messziről jöttél Krisztus felé.
Bergson: Jól mondod: én gyermekkori judaizmusomból léptem ki. Én nem nevelődtem benne, mint te, hanem úgy kellett fölfedezni Krisztust…”[2]
Az előadóknak köszönhetően ez a párbeszéd több síkon folytatódott tovább. Deme Tamás előadásában Karácsony Sándor fejlődéselméletével is kiegészült és kitért az intuíció fogalmának magyarázatára is, mely ugyan intellektuson túli, tudat feletti, de korántsem zárja ki az észt.
A konferencia zárásaként az orkesztika egy gyakorlati – pszichoterápiás – alkalmazására láthattunk példát Révai Réka kifejezés-terápiájának bemutatója keretében, különös tekintettel annak a rezonanciának a szerepére, amely segítségével a befogadó átéli a másik érzéseit, vagyis „eszméletet cserélnek”. Réka felfedezte, hogy egy terápiás óra, gyakorlatilag ugyanolyan, mint egy orkesztika óra, ahol a test emlékezetét szólítják meg és használják különböző célok elérésére.
A konferencia előadásai a téma feldolgozásaink színes skáláját mutatták be, de sajnos a kialakult feszített program miatt kevés idő jutott a reflexiókra, kérdésekre. Mindezek ellenére mégiscsak elindulni látszott valamiféle párbeszéd nemcsak az előadók, de a hallgatóság között is, melyek között a fiatalabb generáció is – még ha nem is oly nagy számban –, de képviseltette magát. Ha valaki szeretne többet megtudni az egyes előadások tartalmáról, akkor a remények szerint azt hamarosan megteheti, ugyanis a konferencia záróbeszédében Szabó Ferenc felhívást intézett a hallgatósághoz egy kötet szerkesztésére, amely a konferencián elhangzott előadásokat hivatott egybefogni.
Az „eszméletcsere” Dienes Valéria Magnificatjának közös eléneklésével zárult, így én is Dienes Valéria egy gondolatával zárom beszámolómat :
„Hogy mi leszel, hogy mik leszünk az utánunk jövőknek, nem tudom. A tömegben tolongunk, nem látjuk az egészet; ez annak a másik emberrétegnek lesz a dolga, akik majd fölénk építik hajlékaikat és visszanéznek ránk, elmúltakra.”[3]
KOCSIS DÓRA
[1] Szabó Ferenc SJ (Szerk.): Dienes Valéria Önmagáról. Agapé, Szeged, 2001. 175 o.
[2] Szabó Ferenc SJ: Keresztény gondolkodók a XX. században, Agapé, Szeged-Budapest, 2004. 201-202 o.
[3] Dr. Töttős Gábor (Szerk.): Dienes Valéria: Az első magyar professzornő ifjúkora. A szerző kiadása, Szekszárd, 2003. 110 o.
Dr. Dienes Valéria mozdulatkórusának (1925) rekonstrukciója (2001) a Magyar Mozdulatművészeti Társulat előadásában. Zene: Bárdos Lajos.
