Debrecen a disputák városa. Ennek friss és ékes bizonyítékát nyújotta át Borbély Szilárd a Litera olvasóinak. A neves irodalomtörténész és még nevesebb költő ugyanis (ha nem csalódom, s valóban ő a cikk szerzője) arról a beszélgetésről számol be, amely a debreceni Csokonai Színházban zajlott, szerdán, délután öt órakor.
Résztvevők: Jelenits István piarista szerzetes, irodalomtörténész, aki egyébként a közeli Berettyóújfaluban született, Lukács Béla fizikus és Németh György ókortörténész, . S a téma, a Vidnyánszky Attila által rendezett Mesés férfiak szárnyakkal című előadás felvezetése, a rendez és a dramaturg, Kozma András moderátor társaságában.
A huszadik századi Oroszország-Szovjetunió űrprogramjának vezetői és áldozatai - mérnökök és más tudüósok (úgymint "Ciolkovszkij, a modern rakétatechnika és űrkutatás elméleti megalapozója, vagy a két híres, Gulagot is megjárt rakétatervező mérnök, Koroljov és Glusko") , valamint űrhajósok (Gagarin, Tyitov vagy éppen Nyeljubov) kerülnek a debereceni előadásban közös színpadra az orosz vallásosság szép megnyilvánulásaival, így főként a negyedik kiskirály legendájával.
A beszélgetés pedig egyenest a darab egyik kulcskérdéésre, az önzetlen hősiesség aktualitására - vagy mások szerint hazugságára? - kérdez rá. Jelenits tanár úr a katolikus hagyományban is tovább élő hősiesség erénye mellett érvel, s "korunk deheroizáló mentalitása ellen óv, amely a példák erejének gyengítése által az erkölcsi értékek pusztításához is vezet." Mint Borbély tudósításában olvashatjuk, a szerzetes tanár "bizony nem szeretne olyan világban élni, ahol minden nagyságot lekicsinyelnek és kipusztítanak".
Álláspontjával legharciasabban talán Németh György vitatkozik. Az ókortudós szerint ugyanis korunk is mítizálja az antikvitás korát, a humanista eszményeknek megfelelően hőseit félisteneknek szeretjük beállítani. Pedig a történelmi adatok szerinte mást valüószínűsítenek. És hozzáfűzte: ő viszont nem "szeretne olyan világban élni, amely hazugságokra épül".
A hősiesség kérdése, melyet a beszélgetőtársak összefüggésbe hoztak a boldogság akarásával is, nyilván vitatandó, vitatható. Úgy tűnik, van aki történeli konstrukcióknak tartja a hőstörténeteket, más viszont "a hősiesség fenntartását és példáinak tiszteletét antropológiai jegynek minősítette, hogy a halál tudatában élő egyetlen lényként az ember képes értelmet adni a halálnak." Az ilyen látszólag terméketlen, valójában nagyon is inspiratív vitákhoz nyújt jó kiindulópontot a debreceni Csokonai Színház előadása, a Mesés férfiak szárnyakkal. (http://www.csokonaiszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=450&catid=2)
HHF
2011.05.30. 16:47
Debreceni disputa hősiességről és boldogságról
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kultura-es-kritika.blog.hu/api/trackback/id/tr373352601
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.