Végre, végre valami Szombathelyen! A lelkendezésem az idén másodszor megrendezett Mediawave nemzetközi film és zenei fesztiválnak szól. Igaz, kissé igazságtalanul csak ennek, hiszen az elmúlt években Szombathely már nagy utat tett meg a „Nyugat királynője” cím jogos visszaszerzéséért. A „gazdasági fejlődés” mellett a kultúra is egyre nagyobb szerepet kap: idén került átadásra a Weöres Sándor Színház épülete is (végre!).
A rendezvény honlapját gyorsan megtalálom, átlátható a felület, éppen a pdf-ben letölthető műsorfüzetet nézegetem - szép választék: zene, színház, gasztronómia, kiállítások és persze filmek – június 2-11. Szombathely. Én csak az utolsó előtti napra érek le. Szerencsém van, Tarr Béla is éppen ma látogat ide. Délelőtt 10-től vetítik A torinói ló című filmjét, utána következik a magyar-angol beszélgetés. A mester laza, egészen jókedvűnek tűnik, és az érdeklődés is (viszonylag) nagy. Többek között arról kérdezik, mennyire demokratikus a filmkészítés. A válasz: semennyire, ez egy szövetség, hisz ugyanúgy látják a világot: gondol itt például a film alapjául szolgáló novella szerzőjére, Krasznahorkai Lászlóra, akivel soha nem a művészetről, mindig csak az életről beszélgetnek. Elmeséli, hogy a film gyökerei a ’80-as évekre nyúlnak vissza, Krasznahorkai egy felolvasó estjére, ahol a nieztsche történet is előkerült, s azóta, ha találkoztak, kérdezgették egymástól „na mi történt a lóval?”, aztán Tarr lakhelyétől nem is olyan messze, meglátták a házat… és megcsinálták a filmet. A filmkörüli (bulvár)sztorikat feszegetette egy bátor fiatal, A londoni férfi francia producerének (Humbert Balsan) forgatás alatti öngyilkosságára rákérdezve. Tarr ingerülten tisztázta, hogy nem a film, hanem betegség miatt történt a dolog, és hogy ő egy barátját veszítette el ekkor. Egy másik kérdés Tarr jelenlegi látszólagos belső békéjének okára irányul, mire a mester félmosollyal: az csak „az idióták kegyelmi állapota”, rajta egyedül a „megéltség” látszhat.
A torinói ló kapcsán szóba kerül a kiszolgáltatottság és a szeretet is (illetve ennek hiánya). Tarr a szóra magára is rákérdez, azt mondja, az luxus; itt az együtt éléssel együtt járó megszokásról van szó; hogy nincs alternatíva. A film maga a 6 napos teremtés megfordítása, ami ott kezdődik, hogy „Isten halott”; mi történik akkor, ha egy ló nem akar dolgozni…
Persze szóba került az egész Tarr-életmű is: „22 évesen még meg akarta váltani a világot?” – a mester erre röviden összegezte pályáját: 22 évesen megváltoztatni akarta a világot: a film révén a szociális aspektust középpontba állítani, aztán elkezdte érdekelni a formai aspektus (hogy lehet epikát létrehozni a filmben), ma azt mondja, ha sikerült a film formanyelvét megváltoztatni, már elért valamit... Amúgy meg „aki 22 évesen nem akarja megváltani a világot, az menjen a p…-ba”! Szóval ő várja az ifjú titánokat, akik őt majd a „múzeumba állítják”…
Az idő lejár, Tarr kisétál…nekem meg a fenti mondatai visszahangoznak a fejemben akkor is, mikor már a Weöres Sándor Színházba szervezett szűk körű konferenciára igyekszem. Témája: Veszélyeztetett műfajok – A film, mint közösségi élmény megújulása a 21. században. Az első blokk címe: A fesztiválok és mozik jövője – izgatottan várom, de félóráig csak bemutatkozások... Üdítő azonban, hogy német, osztrák, francia, szlovák, angol fesztiválszervezők voltak jelen a magyarok mellett. A beszélgetést Monory-Mész András moderálta nagy odafigyeléssel. Mint a program egyik előadója Vezér Éva, a Filmunio elnöke foglalta össze a magyar filmgyártás elmúlt 60 évét, tematizálva a mai problémákat. Majd nyílt beszélgetés zajlott a fesztiválok szerepéről, azok szervezési lehetőségeiről stb.. A szakmai részből nekem ennyi elég is volt, újra a mozi felé vettem az irányt. (Az aulában még láthattam a HUBA Művészcsoport tárlatát.)
A mai kínálat: dokumentum-,játék-,és animációsfilmek. Este a színházban Impro –víziók 2.2, és Pótkolbász, avagy Szurrogátum delikátesz bemutató, és Andreya Triana koncert. Sajnos már erre sem jut időm, de a prae.hu netnaplóját olvasva, csak még jobban sajnálhatom. http://prae.hu/prae/articles.php?aid=3890
A mai kínálat: dokumentum-,játék-,és animációsfilmek. Este a színházban Impro –víziók 2.2, és Pótkolbász, avagy Szurrogátum delikátesz bemutató, és Andreya Triana koncert. Sajnos már erre sem jut időm, de a prae.hu netnaplóját olvasva, csak még jobban sajnálhatom. http://prae.hu/prae/articles.php?aid=3890
Fél nap – ennyi jutott nekem a Mediawave-ből; de ez éppen elég volt arra, hogy örüljek, hogy van ilyen (és annak, hogy olyan amilyen), és kevés ahhoz, hogy bármi mást mondhassak róla:)
(De ott van bennem a kérdés: ott volt-e Szombathely is a fesztiválon, és nemcsak a fesztivál volt-e Szombathelyen…- de ezt persze csak a kisördög mondatja velem.)
bedikata
bedikata
