Az Oxford Today című igencsak reprezentatív kiállítású lap minden volt oxfordi diáknak jár.
Így én is rendszeresen kapom, mint alumnus. A legutóbbi szám témája: Whither the Humanities? Uncovering a global crisis in our midst. (Elérhető: https://www.oxfordtoday.ox.ac.uk/) A szerkesztőségi cikk magyarázatot is fűz a történethez: az egyetem kormányzótanácsa bizalmatlansági szavazáson szembefordult az egyetemekért és a tudományért felelős miniszterrel, David Willetts-szel. Az egyik fő ok e döntésben az volt, hogy a humán tudományokat hátrébb sorolja a kormány más, "közhasznú" tárgyakkal szemben a válságra hivatkozva. Márpedig Oxford presztízse épp a bölcsészettudományokból fakad - nem engedhetik meg tehát maguknak, hogy szó nélkül hagyják a dolgot. Ám kicsit elgondolkodva, az egyetem szembetalálta magát azzal ah helyzettel, hogy a bölcsészettudományokkal szembeni kormányzati ellenérzés globális - tehát az ellene történő érvelésnek is globális léptékűnek kell lennie. Hisz például 125 kiváló amerikai arts college létét fenyegeti a fejlemény. Arra van szükség, hogy "elmagyarázzák a társadalomnak, a kormányzatnak és volt diákjaik közösségének is, miről szól a tevékenységük és miért fontos ez" - már hogy a társadalom számára is.
Nos, ennek a témának szenteli e szám fő anyagait a lap. Többek közt Martha Nussbaummal készít interjút, aki a Chicagói Egyetem mellett az oxfordi Szent Anna Kollégiumnak is tiszteletbeli tagja (honorary fellow). Halljuk, miket mond a neves baloldali filozófus, eredetileg antik bölcselettel foglalkozó filológus a kérdéskörben?
Az interjúban megemlíti például Not for Profit című, nemrég megjelent könyvét, amelyben arra mutat rá, hogy a politikusok a kritikai gondolkodástól, az ötletektől és a képzelőerőtől fordulnak el, amikor a bölcsészettudományokat "leírják". Ráadásul Nussbaum kétségbe vonja, hogy a nevelés elsősorban a gazdasági növekedés eszköze lenne. Mégpedig szenvedélyesen teszi ezt. Mert maga is érzi, világjelenségről van szó. Az USÁ-ban, Indiában és a Bolognai folyamat országaiban hasonló szelek fújnak e tekintetben. Holott OXford erénye az egy tanár-egy diák alapú tutoriális képzés, és az amerikai arts college-ok is legalább 4 éves képzésre épültek.
Szerinte a munkáspárti és a konzervatív kormányzat e tekintetben hasonlóképp bölcsészetellenes Angliában. Az impakt-faktoros mérést szeretné alkalmazni a humán tudományokra is. Márpedig ez szerinte a politika illetéktelen behatolása az Akadémia világába. Strefan Collini cikkét idézi, mely "Impact on Humanities: Researchers Must Take a Stand Now or Be Judged and Rewarded as Salesmen" címmel jelent meg, utalva rá, mennyire nem érti, hogy az egyetemi oktatók így engedik magukat kiszolgáltatni a puszta hatékonysági számításoknak.
Nussbaum konklúziója: abban mindenképp változniuk kellene a bölcsészeknek is, hogy megtanulják - tartoznak annyival a nyilvánosságnak, hoy bizonyos egyszerűsítéssel el tudják magyarázni mindenkinek, mivel foglalatoskodnak, és az miért fontos.
A következőkben néhány érvet fogok felsorakoztatni azok közül, melyek az Oxford Today egy másik cikke szerint jól használhatók nyilvános vitákban annak megvilágítására, mire is vannak a bölcsészettudományok.
Addig is, stílszerűen az olvasmánylista:
(Romanes Lecture 2011 – full text atwww.oxfordtoday.ox.ac.uk)
(full text athttp://www.merton.ox.ac.uk/alumni_and_friends/support_750.shtml)
Az Oxford Today cikkei alapján: HHF
Az utolsó 100 komment: