HTML

Kultúra és Kritika

A Kultúra és Kritika (KuK, kuk.hu) blogja. A KuK a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétika Tanszék mellett szerkesztett független kritikai fórum. Látogasson el hozzánk: http://www.kuk.hu

Facebook

Friss topikok

Címkék

2010 szavai (1) 2012 február 22 (1) advent (1) Ady/Petőfi (1) ágnes (1) Ágoston (1) Agota Kristof (1) Aj Vej-vej (1) Alain Badiou (1) albert katalin (1) alexander payne (1) Alföldi Róbert (1) alice (1) All is lost (1) álombunker (1) amatőrfilmszemle (1) Ámos Imre holokauszt (1) andrás (1) andy warhol (1) angel (1) anita (1) Anscombe (1) antik pop (1) Aradi Tibor (1) Arcus Temporum (1) arcus temporum varga mátyás (1) Árgyélus királyfi (1) artist a (1) Artpool (1) artportal (1) art market 2011 (1) asia (1) Átmenet és átmenet (1) attila (1) Aurelius (1) az (1) az arany ára (1) az élet fája (1) az ember tragédiája (1) A Biblia mint kommunikációs tankönyv (1) A Hang (1) a leleményes hugo (1) A messzi dél vadjai (1) A meztelen férfi (1) A modell Iustitia (1) A nagy füzet (1) a nyugalom (1) a torinói ló (1) baán lászló (1) babes bolyai (1) bach kereső (1) Bakos Gergely (2) balázs béla (1) balázs imre józsef. (1) balázs mihály (1) balett (1) balikó tamás (1) balogh kalman (1) bán zoltán andrás (1) Barcelona (1) barcza (1) baricco (1) bárka színház (1) Barokk (1) barokk faszobrok (1) bartis attila (1) bartók (1) basic law (1) bate (1) baudrillard (1) bazsányi (1) Bazsányi Sándor (2) Beasts of the Southern Wild (1) becstelen brigantyk (1) bejo (1) bemutatkozás (1) bencsik barnabás (1) Beney Zsuzsa (1) bereményi géza (1) bergson (2) bertolucci én és te film (1) beszéd (1) Bihari Képeskönyv (1) Biró Krisztián (1) blog (3) blogirodalom (1) bödecs lászló (1) Bod Péter (1) Bókay Antal (1) bölcsészettudomány (7) bölcsészképzés (5) boldizsár ildikó (1) boldog karácsonyt (1) Borbás Gabriella Dóra (1) boris groys (1) botero (1) Bourdos (1) bradbury (1) Branczeiz Anna (1) brit történelem (1) budán lakni világnézet (1) Burkus Boglárka (3) buzánszky (1) cajon (1) Canaletto (1) Caravaggio (1) Carl Andre (1) Cézanne (1) Chandor (1) Charles Taylor (1) Christopher Nolan (1) Cinefest (1) collegium novum (1) Così fan tutte (1) császár réka (1) cseh tamás OSZK (1) Cserna Szabó András (1) Csete Soma (1) csík (1) csik zenekar (1) Csillagok között (1) csörgő attila (1) czakó istván (1) Dadid Dawson (1) dali (1) Darida Benedek (1) Dávid Károly (1) debrecen (1) demeter attila (1) dér (1) derrida (2) dér andrás (1) dér asia (1) dévény anna (1) dezső (1) DiCaprio (1) dienes valéria (1) Dobos Emese (1) documenta (1) Dragomán György (1) dujardin (1) Dumaszínház (1) duna-part (1) east balkán (1) egyed emese (1) egyetem (1) éjfélkor párizsban (1) Ekler Dezső (1) elek (2) elek tibor (1) Elena Garro (1) Élesztő (1) élet és irodalom (1) elte (2) Eltűnő hullámok (1) ember (1) emberi méltóság (1) emőd péter (1) eörsi istván (1) építészet (1) erdély (2) érdi tamás (1) Eric Osborn (1) Erkel Színház (2) ernest meissonier (1) Ernst Múzeum (1) ernst tükör által homályosan (1) értékválság (1) esterházy (1) esterházy péter (1) Esztergom (2) esztétika tanszék (1) Esztétika Tanszék (4) európai költségvetés (1) evellei kata (1) Ezüstmetszés (1) Facebook (1) faludi (1) Faludi Akadémia (3) Faludi Filmszemle (3) falvai mátyás (1) faszobrász (1) fehér m könyvbemutató (1) fejes endre (1) fekete fehér film (1) Fékezhetetlen (1) felsőoktatás (1) ferenczy (1) Ferenc Hörcher (1) festészet (1) film (1) filmelmélet (1) Filmszemle (1) filmszínház (1) filozófia (25) filozófus szakma (11) finálé (1) FISZ (1) Forgách Kinga (1) forrás galéria (1) fotó (1) fotohonap2012 mai mano haz pixelszag (1) Fotópályázat (1) Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1) Francesco Corti (1) Frank Sinatra (1) Freud (1) Frozen (1) gábor (1) ganczaugh miklós (1) gary oldman (1) gasztro (1) Gelencsér Gábor (1) georges méliès (1) gergely (2) gerőcs (1) gombor lili (1) googleartproject.com (1) gótikus faszobrok (1) grafika (1) grecso (1) Gubán Viktor (1) gulyás dénes (1) gulyás gábor (2) Gunda-Szabó Dóra (2) győr (1) györgy (1) Gyula (1) háborús riportképek (1) hadak útján (1) hadot (4) Halálos természet (1) halottak (1) háló közösségi központ (1) Hamlet (1) hamvazószerda (1) hankovszky tamás (1) hatos pál (1) havas (1) hazanavicius (2) heckenast gusztáv (1) Hedda Gabler (1) Hegedűs-Bite Beáta (3) hegyi (1) hegyi márton (1) Heidegger (3) helmut newton szépművészeti (1) hendrick avercamp (1) henrik ibsen (1) Hernádi Mária (1) Hévíz folyóirat (1) hír (1) historical constitution (1) hittudományi (1) Hit és ész (1) Holland Baroque Society (1) hollos adam intro várfok (1) Homolya Gábor (1) honlap (2) hörcher ferenc (1) Hörcher Ferenc (1) Horkay Hörcher Ferenc (2) Horváth Kornélia (1) humor (1) hungarian constitution (1) hunyadi attila (1) hunyadkürti istván (1) I. Nemzetközi FISZ Tábor (1) Ikker Eszter (2) illyés (1) impresszionizmus (1) installáció (1) Interstellar (1) intézménykritika (2) iron lady (1) írószövetség (2) istenhit (2) istván (3) Itália (1) jagelló egyetem (1) Jákfalvi Magdolna (1) jaksics anna (1) jani anna a másik igazsága (1) jankovich (1) jankovics marcell (1) jános (3) jasz attila csendes toll élete (1) jelenits (4) jelenits atya (1) jelenits istván (2) jelenits születésnap (1) Jirí Kylián (1) john hurt (1) Joó Julianna (1) joseph beuys (1) joshua reynolds (1) jövő (1) Józsa Kitty (1) judit (1) juhász anikó (1) kaj ádám (1) kaláka (1) Kálmán Eszter (2) kaposvár (1) karácsonyi (1) Karácsony Rita (1) kardos g. györgy (1) karla (1) Karlik Anett (2) karlik anett (1) karlik beáta (1) károly (1) katolikus (1) katolikus művészet (1) kemény (2) kemény istván (4) Kendeffy Gábor (1) Képes Erika (1) Kepes Intézet (1) képzőművészet (3) Keresztény Múzeum (1) keresztút (2) kerülőutak (1) késő nyári mozi (1) kiállítás (6) Kicsiny Balázs Schubert (1) Kína (1) Kintli Bori (1) kinyik (1) Kirkegaard (1) Kisbér (1) kiss róbert richárd (1) klausz (1) kocsis imre (1) kocziszky éva (1) kodály (1) kökény attila (1) kolozsvár (2) Kolozsvár (1) kolozsvári (1) koltai lajos (1) költészet (4) kommunikáció (1) kommunista utóirat (1) koncert (1) Konferencia (1) konferencia (1) kontra műhely (1) könyvhét 2012 (1) konzervatív (1) konzervatív kormányzat (1) Konzervnyitó Akciócsoport (1) Korga György (1) kortárs irodalom (1) kortárs művészet (9) korunk (1) kosztolányi márai itália PIM tip top bár (1) Kovács Alex (2) közmondások (1) krakkó (1) kraków (1) Krasztev Péter (1) Kreatív írás (1) krúdy gyula (1) krusovszky (1) kubinyi anna (1) kuk (2) kukorelly (2) kuk könyv (2) kulin kukorelly wehner hatalom (1) különbéke (1) kultok konferencia debrecen 2012 (1) Kultúra&Kritika (1) kultura.hu (1) kulturális bizottság (1) kulturális diplomácia (1) kulturális honlap2 (1) kulturális honlapok (1) kultúrpolitika (1) kunsthistorisches museum (1) kurátor (1) l. simon (1) Lady Gaga-jelenség (1) Lámpást adott e az úr kezünkbe (1) Landy (1) lars von trier (1) lászló (2) lászló dániel (1) latinovits (1) Lawless (1) lélekgyógyászat (1) levelek pilinszkynek (1) le carré (1) Lindsey Stirling (1) Linklater (1) Litera díj (1) lönhart tamás (1) lovasi (1) Ludwig Múzeum (2) Lukács András (1) Luna Classics (1) l simon (1) MacIntyre (1) madách (1) Máglya (1) magyar (1) magyar alkotmány (1) Magyar Állami Operaház (1) magyar film (1) magyar filozófiai társaság (1) Magyar Nemzeti Balett (1) magyar nemzeti galéria (2) Mai Manó Galéria (1) majorosi (1) makó (1) mankell jassó judit pályázat (1) mapplethorpe ludwig muzeum (1) márai (1) marcell (1) Marcus (1) marianna (1) Marion (1) Marno János (2) Maros András (1) martha nussbaum (1) Martin Sperr (1) Matias de Ezcurra (1) maurer dóra (1) Mayer-ház (1) megasztár5 (1) melankólia (1) mélyi józsef (1) Ménesi Heléna (1) Menyhárt Tamás (1) meryl (1) meseterápia (1) mészöly (1) mészöly miklós (1) Mexikóváros (1) Mezei Balázs (2) meztelen kampány (1) Michael Landy (1) Mielőtt éjfélt üt az óra (1) Mihályi Anikó (1) mihály emőke (1) miklós (1) minimalizmus (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) miskolci nemzeti színház (1) MODEM (1) modernitás (1) Modor Bálint (3) modor bálint (1) moldova (2) molnár tamás (1) monarchy (1) monet (1) monty python (1) Mozart (1) mtv irreality show (1) műcsarnok (3) műértő (1) munkáspárt (1) müpa (2) műterem reggel (1) művészetek (1) Művészeti kritika (1) művészeti világ (1) muzsikás (1) nádas (3) Nádas Péter (1) nagy (2) nagybánya (1) nagy gáspár (1) napja (1) National Gallery (2) némafilm (1) némafilmes (1) nemzeti (1) nemzeti alföldi (1) népi urbánus (1) népmese (1) néptánc (1) népzene (1) net-nemzedék (1) New York (1) Nieto (1) nol kvíz (1) nosztalgia (1) Nyerges Gábor Ádám (1) Nyírő Miklós (1) nyitott mutermek délutánja (1) Óbudai Társaskör Galéria (1) oktatás (1) oláh mátyás lászló (1) orbán jános dénes (1) Orosz Anna (1) orosz istván (1) orosz istvan typotex (1) orr máté (1) Ország Lili (1) oscar 2012 (1) osztovits ágnes (1) osztrák kulturális fórum (1) Osztroluczky Sarolta (1) ottlik pim (1) Overview (1) oxford (2) palotája (1) Pályázat (1) Pannonhalma (1) pannonhalma (1) pannónia (1) Papp Máté (1) pázmány (3) pénzcsináló (1) Peresztegi Miklós (1) péter (3) petri (3) pieter bruegel (1) pilinszky (1) Pilló Ákos (1) pim (1) PIM (1) Pleskovics Viola (2) Pogrányi Lovas Miklós (1) Polaroidok (1) politikai (2) politikai költészet (2) pop art (1) posztkommunizmus (1) posztmodern (1) PPKE BTK (2) presser (1) prima primissima 2010 (1) privátmészöly (1) Próféta Galéria (1) prózarázás (1) Puccini (1) púder bárszínház (1) queen (1) Rácz-Nagy Zsófia (2) radnóti sándor (1) radnóti színház (1) rátóti zoltán (1) Ravi Shankar (1) Redford (1) Református templom (1) rektori konferencia (1) relativizmus (1) rembrandt (1) remény (1) Renoir (1) restaurátor (2) Részegen (1) Ricoeur (1) rippl rónai (1) robert capa (1) Róma (1) Rózsavölgyi Szalon (1) rubik ernő (1) sabanci (1) Saint Prex (1) sajtótájékoztató (1) sándor (1) Sándor Iván (1) Sapientia (1) sarkadi imre (1) schmal dániel (1) schmidt története (1) scorsese (1) Scorsese (1) sebő ferenc (1) shakespeare (1) Shakespeare Fesztivál (1) Shatter me (1) siker (1) Simon Márton (1) Sipos Anna (1) Sipos Tamás (1) Slavoj Žižek (1) Smarthistory (1) Smashed (1) Somogyi Gréta (1) Sontag (1) spielberg (1) Spiró György (2) stephaneum (1) streep (1) suszter szabó baka kém (1) Sváb Zsófia (2) szabó (1) Szabó Dorka (1) Szabó Katalin (1) szabó lőrinc (1) Szabó T. Anna (1) szabó tibor benjámin (1) szabó xavér (1) Szakajánló (1) Szalai Miklós (1) Szalai Péter (1) Szálinger Balázs (1) szárnyasoltárok (1) Szász János (1) szatyor bár (1) Szederkényi Olga (1) szeiler zsolt (1) Székely István (1) szelídség (1) Szentes (1) szentmartoni (1) szentmártoni jános (1) Szent Pál (1) szépművészeti (1) Szépművészeti Múzeum (2) szeretet (2) szerző (1) szif dij bodor győrffy (1) szimbolizmus (1) színház (1) Szirmai Panni (1) Szlávik Dóra (1) Szmeskó Gábor (1) szocialista irodalom (1) szocreál árverés (1) szókratész (1) Szombath (1) szombathely mediawave (1) Szomjúság (1) szövényi lux (1) születésnapomra (1) Szvoren Edina (1) tablá (1) táblakép (1) Takács Szilvia (1) Takáts Fábián (1) Takáts Márton (1) táncház (1) tandori (1) Tanos Márton (3) Tarantella (1) tarczy istvan tanulmányok (1) tarr béla (1) társadalomtudományok (2) tedx youth (1) téli mesék (1) teológia (1) térey (2) térey jános (2) terrence malick (1) thatcher (1) Theaterrepublik Ungarn (1) the artist (1) The Wolf of Wall Street (1) tibor (2) tilla (1) tinker tailor soldier spy (1) titanicfilmfest2013 hajdu szabolcs (1) titanicfilmfest csendesek tóth orsi (1) tolvai renáta (1) tomas alfredson (1) top50 (1) top 10 (1) török (1) törökország (1) történelemtudomány (1) tóth beáta (1) Tóth Krisztina (2) trafó Jérome Bel (1) tragédiája (1) Turandot (1) uránia (1) uránia keresztény film és könyvvásár (1) Uránia Nemzeti Filmszínház (1) utódok (1) váczy péter gyűjtemény (1) váli (1) váli dezső (1) vállalkozás kultúra polgárosodás (1) vallás (2) Valló Péter (1) vámbéry nyomában páczai tamás (1) Vanishing Waves (1) Varga Barbara (1) Varga Ferenc József (1) Várhegyi András (1) Várkonyi Borbála (2) vasadi péter (1) vaslady (1) veiszer alinda (1) Vén Zoltán (1) Vereckei András (1) Veres Katalin (1) vers (1) Veszely Ferenc (1) vidovszky györgy (1) vigilia pályázat (1) világháború (1) világjelenség (1) visky andrás (1) vita (1) Vizuális anyagok (1) Vörös István (1) wagner (1) Wayne Eagling (1) Wesselényi-Garay Andor (1) west balkán (1) winter märchen (1) wittgenstein (1) wong kar wai 2046 film (1) woody allen (1) xv. (1) závada péter (1) zenekar (1) Zetye Péter (1) zsolt (1) Zsurzsán Anita (1) egyetem (1) Címkefelhő

2012.01.15. 17:51 Hörcher Ferenc

Még egy szó a politikai költészetről

Címkék: kemény györgy sándor költészet nagy jános petri politikai elek térey tibor lászló istván gergely bazsányi

A politikai költészet, mint elméleti és nagyon is gyakorlatias probléma újabb gondolatmenetekre csábít.

 

 

 

 

 

Bazsányi Sándor tanár úr (a továbbiakban BS), kollégám és barátom, ugyanis hozzászólt a politikai költészetről az ÉS lapjain kibontakozó vitához.

Látszólag spontán módon („Én most például, ha már egyszer megkérdeztek, ezt mondanám”), de elgondolkodtatóan és mélyenszántóan. S a látszat ellenére nagyon is politikus – ha tetszik, s tudom, ez neki nem fog tetszeni, ideologikus – módon. A helyzet az, hogy rengeteg kérdést, néhány aggályt is ébresztett bennem a szöveg, s természetesen – à la BS - nagyon inspiratív módon sok kérdésben továbbgondolkodásra késztetett.

Lássuk először is ezt a mélyen szántást. Az esztéta nem riad vissza attól, hogy egy meghatározást fabrikáljon, azon melegében a politikai költészetről. Irigylem bátorságáért. Így hangzik munkadefiníciója: „'A politikai költészet a mindenkori közösség számára az éppen itt és most adott helyzetet teszi szóvá, mégpedig minél közvetlenebb eszközökkel, azaz minél kevésbé elvontabban, tehát minél pontosabban, akár minél indulatosabban néven nevezve azt, amiről beszél (ha már egyszer valamiről beszél).'” Vegyük szemügyre, mi áll ebben a meghatározásban. Itt van mindjárt az első probléma: ez a költészet szerinte az „itt és most adott” helyzetet „teszi szóvá”. Tehát se múlt, se jövő nem számít. Az utópia pedig nem politikai költészet. De legfontosabb kérdésem: vagyis a politikai költészet kibeszél saját világából? Akkor a posztmodern (szöveg)vers eleve nem tud politikai költészet lenni? Vagy hogyan kezelje a gyakorlat (és az elmélet) ezt az itt és most-hoz kötöttséget?

Példákat is hoz e verstípus beszédmódjára, Petőfitől és Adytól – olyan idézeteket, melyek maguk is bőven hangozhatnak áthallásos szövegekként. S ennyiben az általában tündérien apolitikus BS mintha maga is politikai indulatokról adna, persze reflektáltan, hírt. Aztán Illyés – na és Petri is ott van a favoritok(?), paradigmatikus esetek (?) között.

Minden szempontból Petri a befutó BS-nél. Láthatólag az ő költészetideálja áll legközelebb BS ízléséhez, és –visszafelé olvasva a szöveget, bizony mintha az ő költészete ihlette volna BS munkadefinícióját. Amelyből így aztán kimaradhat Vörösmarty sok verse is (indulata van, de látomásos, nem elég pontos, nem mindig nevez néven), vagy Tompa A madár, fiaihoz című fontos verse például. Vagy a török világban, kuruc korban keletkezett, képes beszéddel írt versek.

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyáltalán: ez a minél közvetlenebb hang, mint kritérium két szempontból is bajos. Egyrészt azért, mert nem veszi figyelembe, hogy a politikai költészet sokszor épp akkor vált erőssé a magyar kultúrában, amikor nem lehetett, egyáltalán nem szabadott a költőnek politikáról beszélni. Amikor tehát a megjelenés feltétele valamifajta képes beszéd volt. De a megszólalás így is fontos volt, és az esztétikai hatásuk mellett nyilvánvaló politikai jelentőséggel is bírtak az ilyen jelképekben beszélő versek. Ilyen szempontból az ötvenes-hatvanas évek politikai költészete élesen megkülönböztetendő a hetvenes-nyolcvanas évekével, amikor az aczéli kultúrpolitika sokkal finomabban osztotta meg az irodalmi nyilvánosságot, mint korábban a Rákosi-korszak.

Másrészt mert akár hogy is forgatom, esztétikai előírásként hangzik e tétel. Azt sugallja, hogy csak a közvetlenebbül beszélő vers juthat be a politikai költészet elitklubjába. De vajon mért lenne ez így? Mért bírna nagyobb értékkel a politikai költészet szempontjából a közvetlen beszéd? Ez valamifajta prózaiság igényét jelenti, és a lírai képalkotás kontrolljaként látszik működni. (Van még egy értelmezési lehetőség: az, hogy BS értelmezésében a politikai  elválik a metafizikaitól, a spirituálistól, akár a teológiaitól. De lássuk be, ez sem szükségszerű szembeállítás. Hisz nyilván nem csak a huszadik században alkottak politikai költészetet – sőt, a huszadik században is létezik érvényes metafizikus politikai költészet, például a lengyeleknél.)

Csak azzal tudom magyarázni a szerző közvetlenség-igényét a fenti meghatározásban, hogy BS a szamizdatos költészet, azon belül is Petri felől fogalmazza meg definícióját. Megvallom, Petri (politikai) költészete mindig is imponált nekem. Ám nem tartom szerencsésnek, Sanyi – elnézést, hogy itt, szembefordulok az elemzett szerzővel, stílust is, ígéretet is törve kicsit, de ha egy tanári szobában tanítunk, mit tudom én, több, mint 10 éve, meg kell tennem -, hogy Petrit kijátszod Nagy László ellen. Nem csak azért, mert Károlyi Csabával az élen, elég sokan megkérdőjelezik Petri politikai költészetének esztétikai időtállóságát – én nem osztom ezt a kételyt, de hasonlónak találom a Nagy Lászlóval kapcsolatos aggályokhoz – ami meg nem azt jelenti, hogy aggálytalannak tartanám Nagy László költészetét esztétikailag.  Hanem azért, mert akaratlanul is a népi-urbánus vita sínjére tereled ez által a vitát, ami talán nem lenne szerencsés – különösképp nem itt és most, ebben a helyzetben, amikor – mint teljes joggal írod is – „kiteljesednek szemünk előtt a - már nem is annyira újsütetű - magyar demokráciánk egyre aggasztóbb szövődményekkel járó gyermekbetegségei”. Petri minden szinten elnyeri tetszésedet, Nagy Lászlót pedig a kicsit komolytalannak tartott „kozmoszba derülés” költészetébe utalod (miközben korábban a költészetet te magad nevezed kozmikusnak, elfogadom, lehet, hogy ironikusan (?)).

Elek Tibor felvetéseit magát sem tartod elég komolynak, s hogy – dolgozatod retorikájából fakadólag vele szemben is - inkább Nagy Gergely leírását tartod követendőnek, ez maga is bizonyos fokig ideologikus töltetűvé fordítja írásodat. Persze felvethető, hogy lehet-e politikai költészetről gondolkodni, vitatkozni politikai állásfoglalás, pontos, az itt és most adott helyzetre való akár indulatos utalás nélkül. Ez meg ahhoz a kérdéshez vezet el, hogy vajon definíciód nem fordítható-e át a politikai költészetről való vitatkozás definíciójává? Mégpedig a következő módon: a politikai költészetről való vitatkozás, mint minden politikailag érintett beszéd „a mindenkori közösség számára az éppen itt és most adott helyzetet teszi szóvá, mégpedig minél közvetlenebb eszközökkel, azaz minél kevésbé elvontabban, tehát minél pontosabban, akár minél indulatosabban néven nevezve azt, amiről beszél (ha már egyszer valamiről beszél)”. Ami meg a maga részéről ahhoz a kérdéshez utal minket tovább, hogy vajon ez a definíció mennyiben specifikusan költői, vagyis hogy sikerül-e elválasztania az általad „a közügyekre vonatkozó (meggyőző, befolyásoló vagy éppen uszító) szónoklat”-nak nevezett beszédmódot a szintén általad említett közéleti tárgyú (szabadságelvű, tudniillik alternatív olvasói gyönyörforrást fakasztó) költészet”-től. (Csak zárójelben, mért nem lehet a közéleti tárgyú költészet mondjuk hagyományelvű, vagy közösségelvű? Itt meghatározásod bizonyos fokig megint ideologikussá válik.)

Végül ezt a kétosztatú képet, melyet a Nagy-Petri szembeállítás tételez, Az Elek-Nagy Gergely szembeállítás viszi tovább, a Kemény-Térey páros szembefordítása teljesíti ki. Igaz, talán e felosztás merevségétől magad is megijedhettél, s aztán a Nyakkendő című Kemény-versre való utalással oldani próbálod a szembenállás dogmatikusságát. Meg az is igaz, hogy írod, e különbségtétel nem jelent értékkülönbséget, de még is csak fura, hogy megtagadod a politikai költemény címkét attól a verstől, amely az egész vitát elindította.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szóval én úgy látom, ez a kétségtelenül létezett két hagyományt ismét egymással szembeállító beszédmód nem jó irányba vezet. Persze értem, hogy a megkülönböztetések révén tudunk előre jutni az elemzésben. S azt is értem, hogy szándékod szerint esztétikai a megkülönböztetés, nem ideologikus. De abban a pillanatban, amint felosztásaid politikai (értsd ideológiai, szekértábori) módon (is) dekódolhatóak, vigyáznod kellene. Ha nem vagy elég óvatos, az a veszély fenyeget ugyanis, hogy nagyon unalmas régi viták mentén lehet csak megvívni a mostani vitát is, ráadásul az esztétikai szempontot alárendelve az esztétikán kívülinek, például az aktualitás-igény, a közvetlen beszéd követelménye révén.

Lehet, hogy most engem is kicsit magával ragadott a vita pátosza (remélem, nem indulata), de próbálok nem a kozmoszba derülni! Csak érvelni próbálok, mert úgy gondolom, nekünk irodalmároknak, különös szó, "esztétáknak", feladatunk egymás gondolatait is továbbgondolni, ha úgy érezzük, fontos, akkor vitatkozó érveinket is megfogalmazni. Teszem mindezt telve aggodalommal, hogy az érvek vitája ne váljon, mint annyiszor, annyi vita, hiábavaló személyeskedéssé! Amit a jelen esetben szerencsére a barátság, s hogy elég régóta ismerjük egymás nézeteit, kizár. 

Épp ezért vissza a harmadik személyű beszédmódba! A befejező paragrafusban tett megkülönböztetés politikai és hazafias költészet között, számomra megint csak kérdéses. Lehet ugyanis, hogy van nem hazafias politikai költészet, de nem hiszem, hogy létezik nem politikai jellegű hazafias költészet. Tehát szerintem Kemény verse még BS definíciója szerint is politikai költészet – igaz, költészet, ha tetszik, dal, s talán nem próbál kellőképp prózai lenni. De ez a közvetlenség igény, mint mondtam, szerintem problémás a definíció kritériumai között. S Kemény verséről az sem állítható, hogy pontatlan, hogy nem az itt és most-ot írja le, hogy ne lenne indulatos – ha már beszél.

És összefoglalóként. BS cikkének érdeme az, hogy nagyon gyakorlatias módon próbál eljárni, kirakja az asztalra a lapjait, és próbál megértő, inkluzív, toleráns, stb. lenni. (lásd Illyés beemelését, Kányádi, Baka említését, Keménnyel kapcsolatos distinkcióját). Ez nem lebecsülendő, mert ilyen erények nélkül valószínűleg nem lehet, vagy ha lehet, sem érdemes vitatkozni (itt és most, ebben a helyzetben) a politikai költészetről. Ám ami ennél sokkal fontosabb: alapkérdéseket vet fel – vajon a közösség helyzete témája lehet a költészetnek, hogyan különböztessünk politikai retorika és politikai költészet között, mit jelent a pontosság – vagy akár az indulatosság – a politikai költészetben. S ezek a témák eddig nem jelentek meg a mainstream irodalomelméletben – és kritikában sem. Persze a vita egésze is épp ezért üdítő.

 

 

 

 

 

 

 

 

Végezetül, tartozom azzal, hogy saját lapjaimat kiterítsem. Szerintem a politikai költészet mint műfaj akkor értelmezhető, ha elfogadjuk, hogy a költészetnek van közösségi felelőssége, a közösségre vonatkozó, sőt a közösségnek szóló mondandója. Ilyen értelemben akkor értelmezhető: ha elfogadjuk, hogy van nemzeti (értsd magyar nyelvű, s a magyar nyelven beszélőknek, a magyar kultúrában felnevelteknek szóló) költészet. Továbbá a politikai költészet nem olyasmi, amit egy definícióval körbe tudunk keríteni, annak érdekében, hogy valakit beemelhessünk, valakit meg kint tartsunk a karámokon. Hanem, szerintem magyar nyelven írva a politikai költészet mintegy szükségszerű feladat – legalábbis mindmáig az volt, s amíg végleg el nem tűnik a politika, vagyis a közös dolgaink intézése és az azokról folytatott vita, az is marad.

S hogy milyen az én politikai költészeti ideálom? A világirodalomban talán leginkább a lengyelek tetszenek nekem (Herbert, Milosz), no és a köznyelvhez közel álló, józan észre apelláló, de érzékien képszerű angolszász hagyomány (Shakespeare, Eliot, Stevens), idehaza pedig a csöndesebb beszédű, megfontoltabb és árnyaltabb nyelvet használó, időnként akár gyávábbnak is titulálható, de aztán annál felkavaróbb politikai líra (a Kufsteint megjárt Kazinczy, Kölcsey, Arany, Babits, Radnóti). És persze fontosnak tartom az úgynevezett határon túli irodalom ilyen irányait, a transzilvanizmus költőitől, Székely János-Sütő generációján át, Hervayn-Szilágyi Domokoson túl Farkas Árpádékig, s aztán egész a legfiatalabbakig, mondjuk Orbán János Dénesékig. A Délvidéken például Tolnai Ottó és Domonkos István körét. És persze ott van a nyugati magyar irodalom, a Párizsi Magyar Műhellyel, vagy a nemrég meghalt Csokits Jánossal.

Mindazok fontosak tehát számomra, akik végül sosem haboztak – bocsánat a nagy szóért, de a magyar politikai (és) költői hagyományról szólva ez szerintem megkerülhetetlen, ha óvatosan is kell épp ezért bánni az ilyesmivel – felvállalni, s ha kell, kritizálni is a nemzeti hagyományokat.

 

 

 

 

 

6 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://kultura-es-kritika.blog.hu/api/trackback/id/tr413549487

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Még egy szó a politikai költészetről 2012.01.16. 17:33:01

Mindazok fontosak tehát számomra, akik végül sosem haboztak felvállalni, s ha kell, kritizálni is a nemzeti hagyományokat.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2012.01.15. 19:53:10

nagyon mély gondolatok a felületekről...

Hörcher Ferenc 2012.01.15. 19:59:14

Köszönöm a felületes kommentet a mélységekről. :)

Hörcher Ferenc 2012.01.15. 20:29:22

@nexialista: Jobban örültem volna, ha a poszt tetszett volna. :)

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2012.01.15. 20:57:44

a lényeget (utolsó félmondat) méltányolom;
amúgy viszont nem látom be,
miért kellett hozzá ily sok msh és mgh

Hörcher Ferenc 2012.01.15. 21:29:36

@nexialista: Mert a magyar nyelvben mind a két típusú hangzóra szükség van.
süti beállítások módosítása