Avagy munka helyett édes a pihenés - Munkaügyek IrReality Show
Tamás Katalin
Mit tehet az ember beosztott irodistaként, ha „szigorú asztalstop” idején a szükségesnél véletlenül mégis eggyel több irodabútort rendel az új székhely berendezéséhez? A kérdésből szinte adódik a válasz: rá kell beszélnie főnökét, hogy vegyen fel egy ügyfélkapcsolati projektmenedzsert, aki havi nettó száznyolcvanezer forint fizetésért betöltheti a helyet az üresen maradt asztalnál.
VáciMihály
UtazásBürokronéziában
(részlet)
Íme Bürökronézosz népe:
– kocsonyás testű vízinyáj.
Merre terjed lomhán emésztve,
ott puszta lesz e néma táj.
Csorda, mely lágyan gomolyogva
e földet lustán lepi el,
s kérődző, szívó, nyálkás gyomra
szép buborékokat legel.
Az MTV új szituációs komédiasorozatának főszerepeiben naplopó hivatalnokok állnak, akik feladata az ilyen és ehhez hasonló apró-cseprő problémák megoldása napi nyolc órában.Az abszurd, képtelen, időnként kaotikus helyzetek szatírája mögött mégis kínosan meghúzódik a magyar bürokrácia fennhéjázó valósága. Az alcímben az alkotók egy fiktív műfajt rendelnek a műsorhoz: az „IrReality Show”-t. A karakterek jól megformáltak, gyakran szándékosan eltúlzottak, a körülmények, a problémák mégsem igaziak, csak valószerűek. A történet kitalált, mégsem légbőlkapott: a néző néha azon kapja magát, hogy belenyugvóan bólogat, mintha már járt volna ebben a világban, mintha egy másik életéből; a nem televízió előtt töltött életből felsejlenének emlékei az értelmetlenül felhalmozott okirathegyekről, az üres körmondatokról, a fontoskodó és ügyeskedő modern csinovnyikokkal vívott szélmalomharcról. Az orosz irodalom karaktereihez hasonlóan a sorozatban szereplő kisemberek jelentéktelensége is megkérdőjelezhetetlen, köpönyeg helyett azonban öltöny-nyakkendőben vagy kiskosztümben hűtik a levet, sorolják ócskábbnál ócskább közhelyeiket, s gátlásaikat maguk mögött hagyva már nem félnek tüsszenteni a legmagasabb állású főtisztviselő előtt sem. A botcsinálta hivatalnokok legfőbb erénye mégis a szerethetőség. Varázsigeként skandálják a tréning, meeting, brainstorming szavakat, ahogy azt a Malacka és a Tahó nevű együttes által írt fülbemászó főcímzene szövege is nyomatékosítja.
A Fővárosi Munkaügyi és Munkavédelmi Felügyelet karikatúraszerűen ábrázolt mindennapjait profi, elismert színészeink játsszák el: Murányi Tünde, Mucsi Zoltán, Elek Ferenc, Molnár Piroska, Tamási Zoltán, Fodor Annamária, Kovács Lehel, Lengyel Tamás, Gáspár Tibor és Mogács Dániel. Az általuk életre keltett osztályvezetők, ügyintézők, tanácsadók munkanapjainak szórakoztató történetét három országosan ismert és kedvelt humorista, rádiókabaré-színész írja: Hadházi László, Litkai Gergely és Kovács András Péter, akik a hazai humor palettáján előkelő helyet foglalnak el, ezzel előzetes bizalmat szavaztatva komédiájuknak.
Gyakran emlegetett kockázata a színházi színészek filmbeli szerepeltetésének az éles kontúrok eltűnése, a jelenetek színpadiasítása, a gesztusok, az indulatok eltúlzása. Itt azonban még ez is szerencsésen sül el, hiszen a gúnyrajz csak ezáltal nyerheti el hiteles formáját. A színészek csak azáltal lesznek a történet valódi szereplői, ha eljátsszák a nehézkes játékot, a hozzá nem értést és a kettős szerepet, miszerint a megjelenített karakternek egy más szerepet kell magára öltenie a hivatalban.
Az alkotók témaválasztása ugyan nem új, hiszen jó néhány külföldi sorozatban találkozhattunk már a hivatalok hierarchikus berendezkedéséből, a hatalmi egyenlőtlenségből fakadó adok-kapokkal, az értelmetlen munka visszásságaival. Hasonló témát dolgoztak fel többek között az 1975-ben induló angol Waczak Szálló, a 2001-ben kezdődő angol A Hivatal és a 2005-ös amerikai Office epizódjai. Mégis már egyetlen részből kiderül számunkra: ez valami egészen más. Kicsit csetlő, kicsit botló, nincs világmegváltó tanulsága, de ízig-vérig magyar. Az aktuális humor, a színészek profizmusa és az egyszerű történet így alkot egy barátságos, nézhető, szerethető egyveleget 25 percben minden kikapcsolódni vágyó nézője számára.