Veres Katalin
A vallásfogalmak sokfélesége elnevezésű konferenciát a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán rendezték meg 2011 novemberében. A szervezést a Károli Szabadbölcsészet Tanszéke és a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszéke karöltve végezte, az előadók között pedig e két egyetem mellett számos rangos hazai intézmény oktatói és doktoranduszai megtalálhatóak voltak. A Vallásfogalmak sokfélesége e két nap elhangzott előadásaiból a két említett egyetem professzorai és előadói által válogatott tanulmánykötet, melynek segítségével betekintést nyerhetünk a vallás fogalmának számos megközelítési módja közé.
Az első napon volt szerencsém nekem is néhány előadást meghallgatni, melyek közül több is helyet kapott a kötetben. Bár nem vettem részt végig, annyit mindenképpen elmondhatok, hogy a megjelent összeállítás jól adja vissza a konferencia célját és ezzel együtt légkörét is. A nézőpontok sokasága, a megközelítések színessége egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy egy sok szempontból érdekes könyvet tarthassunk a kezünkben, ahogy a konferencián való részvétel is értékesnek bizonyult.
A közzétett előadások nem egy átfogó, egészleges vallásfogalmat vesznek célba, ennek lehetőségét nem is vizsgálják. Egy tanulmány kivétel ez alól, Hartmut Zinseré, aki vendégelőadóként éppen az általános vallásfogalom lehetőségeit kutatta. Követhető és részletes fejtegetés után, mely a religio szó vizsgálatától egyes vallások önértelmezésén át vezet, Zinser végül elmondja az általa felismert eredményt: „szeretném megkockáztatni azt az állítást, hogy létezik a vallásoknak összefüggő története, jóllehet ez részlegesből vált univerzálissá, és időszakonként megszakítások, feledés és újrakezdés formálták; ezt a történetet mint tudatos folyamatot kritika és reflexió jellemzi. A vallás általános fogalma ebben a történelmi folyamatban bontakozik ki, még akkor is, ha a konkrét esetekben a mai napig mást és mást értenek alatta.” (41.) Érdekes lenne az általános vallásfogalom szükségességének és következményének a részletes vizsgálata, az ellene felhozott ellenérvek számbavétele, ám elégedjünk meg azzal, hogy most és a hasonló értekezések során is keretként szolgálhat a szaktudományos megközelítések számára; egy kötegbe képes fogni azt, ami valami módon összetartozik.
Zinser előadásán kívül azonban teljes mértékben szaktudományos körökben zajlik a kutatás és a kifejtés, akár filozófiáról, akár irodalomról, akár társadalomtudományokról legyen szó. Lehet tág a nézőpont, mint például Nagypál Szabolcs tanulmánya esetében, aki a vallás fogalmát vizsgálja a vallásközi párbeszédben, vagy Lovász Irénnél, aki a vallástudomány terjengős szakirodalmát dolgozza fel az olvasónak. Vagy lehet szűkebb, mint a kötetben fellelhető, egy-egy filozófusra vagy irodalmárra, íróra fókuszáló írások. De találhatunk egy vallási jelenség kiemelésére és feltárására is kísérletet, ilyen például Móró Leventének a vallásban előforduló droghasználatról szóló eszmefuttatása.
Ezt a sokféle megközelítést igyekeztek a kötetben egy-egy alcím alá rendelni, így jött létre öt nagyobb blokk: a vallástudományos, a tudományos, a filozófiai, az irodalmi és a gyakorlatban érvényesülő nézőpont. A leginkább rétegközönségnek szóló egyértelműen a filozófia és irodalom részleg, hiszen azok egy-egy alkotóra, egy-egy behatárolt korszakra összpontosítva tárgyalják a vallás fogalmát. Így főként csak azok számára lehetnek igazán érdekesek, akiknek van valamiféle előképzettségük az általuk tárgyalt témákról – egyébként természetesen csak utánajárásra ösztönözhetnek. A többi nagyobb egység már egy kevésbé hozzáértő olvasó számára is érthetőbb, hiszen átfogóbbnak bizonyulnak egy-egy témát érintve, ez elől csak néhány tanulmány kivétel. Ahogy már láthattuk, betekintést nyerhetünk így a vallás általános fogalmába, a vallástudomány történetébe, különböző vallásközi párbeszédekbe, nyelvtudományi vizsgálódásokba és egyéb kisebb részletkérdésekbe. Annyi nézőpont található meg e könyvben, hogy biztos találunk benne kedvünkre valót – egy értő olvasó pedig megfelelő szintű elmélyedést és további kutatási lehetőségeket.
Látható, hogy a különbözőségekkel szemben számomra azonban mégis az egységesség gondolata volt a legmegfogóbb és a legérdekesebb, nem hiába kezdődik a kötet is az általánosabb hangvételű tanulmányokkal. Ha megvan az a háttér, melyet Zinser is taglal írásában, a részproblémák, a „kisebb” kérdések is sokkal érthetőbbé és talán bizonyos szempontból értelmesebbé is válnak. Hiszen ha ezeket az alterületeket nem köti össze semmi, ha csak egymás mellett lebegnek a levegőben, megvan az esély arra, hogy elveszítsék valódi relevanciájukat. Persze nyilván vannak megközelítések, melyek az általános egység gondolatát elfogadhatatlannak tartják, ám szerintem belátható, hogy miért éri meg mégis az ellentétes álláspontot képviselnünk: próbáljuk csak meg e két módszernek megfelelően olvasni a Vallásfogalmak sokféleségét. Úgy gondolom, elvesznénk csak a sok témában, ha nem tételeznénk fel valami talajt, amelyen az összes tárgyalt kérdés nyugszik, amelyhez mindegyik kimondva vagy kimondatlanul visszanyúlik. Ám, ha a talaj megvan, a különböző részleteket tárgyaló megközelítések is sokkal vonzóbbá válhatnak az olvasó számára.
Kendeffy Gábor – Kopeczky Rita (szerk): Vallásfogalmak sokfélesége. Budapest, L’Harmattan, 2012.