Ménesi Heléna: Puccini - Turandot az Operaházban
Zokogó férfit Olaszországban láttam először. Háromtagú turistadelegációnk békésen üldögélt egy kis vendéglő asztalánál, amikor az ősrégi televízió bejelentette, hogy Michael Jackson meghalt. Az volt az a pillanat, amikor a feldobott pizzatészta – a gravitáció törvényét meghazudtolva – egy pillanatra megdermedt a levegőben, a főszakács pedig mindent maga mögött hagyva kisétált a konyhából, betett a lejátszóba egy cédét, és végigsírta Kalaf áriáját. Ekkor találkoztam először a Turandottal.
Puccini nem tudott másban gondolkodni, csak színpadban. A már sokak által földolgozott legendát olyan szférába emelte, ahol az egzotikus világot autentikus ázsiai zenemotívumokkal színezhette ki. Turandot legendáját Francois Pétis de la Croix-nak köszönhetően ismeri a nyugati világ, aki Az Ezeregynap meséit eljuttatta Európába. Az eredeti történetet átírták, lerövidítették és újraértelmezték: újraalkotta például Feruccio Busoni és Antonio Bazzini is. Felmerült a kérdés, megmaradhatott-e a mű esszenciája a sok átszabás ellenére? Kíváncsi voltam, hogy Kovalik Balázs rendezése mennyi koffeint hagyott még a Turandot keleti kávéjában, így aztán bekucorodtam az Operaház vörös székeinek egyikébe, és vártam.
Lassan kirajzolódik a szemem előtt a történet, Turandot hercegnő meséje, akinek a kezét csak az a fejedelmi származású férfi nyerheti el, aki három kérdésére helyes feleletet ad. Annak a kérőnek a feje, aki elvéti a helyes választ, lándzsán végzi. Kalaf eleinte el akarja átkozni a vérontó hercegnőt, de ő sem tud ellenállni vonzerejének. A remény, vér és Turandot szavakkal megválaszolja a találós kérdéseket, ám a hercegnő így sem akar a felesége lenni. A férfi felajánlja, hogy ha kitalálják nevét és származását, lemond a házasságról és kész meghalni. Azon az estén senki sem alhat, hisz a hercegnő elrendeli: rá kell jönni arra, hogy ki lehet ez az idegen.
A nyitójelenet díszlete „retinasokkoló”. A jólétet és dicsőséget érzékeltető arany motívum elárasztja az egész színpadot. A látványgazdagság olyannyira beférkőzik a néző elméjébe, hogy a való világ színei puszta nihillé foszlanak. A jelmezek magukon viselik a hagyományos keleti stílust, a tűz színei és az aranyozott minták egymással viaskodnak, hogy minél több részt kitölthessenek az élénk tónusú anyagokon. Az első felvonás egyik legötletesebb megoldásai közé tartozik a fényképezőgép blendéjévé változó gong, ami fokozatosan szűkülve fotózza magába a záróképet. A Kalafot játszó Lee Jeong-Won számomra kissé idegenebbnek hat a magyar statiszták között, de hangja természetesen elismerésre méltó. A huszonnyolc éves Jee Hye Hant szépsége pedig vitathatatlan, de nehezen egyeztethető össze a minden kérőjét meggyilkoló jégszívű hercegnő alakjával. A címszereplő személyiségfejlődése kulcsfontosságú ebben az operában. Azonban ha Turandot esendőnek mutatkozik és meghatja a nézőt, ahelyett, hogy lenyűgözné, ott valami megtörik a mű gerincében. A gyengéd nőiséget Liúnak – aki Kalaf apjának rabszolgalánya – kell képviselni. Ő pontosan azt a szentimentálisan naiv szegmensét mutatja meg a női léleknek, amely Turandotból hiányzik. Feltétlenül szereti Kalafot, míg lehet, hogy az őt rangban magasan fölülmúló nő egyáltalán nem is ismeri ezt az érzést. Liú így erkölcsileg vetélytársnője fölé emelkedik, de Puccini szerint meg kell halnia ahhoz, hogy Turandot szíve megolvadjon.
Egy olyan összművészeti alkotásban, mint az opera, minden szimbólumnak gondosan kidolgozott szerepe van. Ha azonban a hercegnőt jobban sajnálom, mint a rabszolgalányt, - aki kizárólag Kalaf titkának megőrzése miatt lesz öngyilkos–, ott lehet, hogy nem csak az én értelmezésemmel van probléma. Kifogástalan dramaturgiára vall viszont, hogy pont Liú az, aki azt mondja Turandotnak: reméli, egyszer ő is megtapasztalja a szerelem erejét. Az eddig szinte végig emelvényekről vagy magas lépcsőkről éneklő hercegnő lassan egy szintre ereszkedik az önfeláldozó lánnyal. Ezáltal mintha a túldíszített császári ruha egyetlen fehér lepellé forrna össze a szürke paraszti öltözettel. A legtöbb értelmezés szerint a hercegnő szíve Kalaf csókjától lágyul meg, de én a két nő közti rangkülönbség eltűnését éreztem a katarzis egyik legfontosabb momentumának.
Turandot és Kalaf tehát egymáséi lesznek, majd a karmester egy utolsó suhintással véget vet az előadásnak. Én lassan elúszok a tömeggel a ruhatárig. Miután kikerestem bilétámat az indokolatlanul kicsi táskámból, felpillantok és észreveszem, hogy minden idők egyik leghíresebb Turandotja áll előttem a sorban. Marton Éva, aki egy színpadon énekelt José Carrerasszal és Plácido Domingóval, ezúttal mint néző hagyta el a Magyar Állami Operaházat.
Úgy gondolom, hogy egyetlen művészetre fogékony elme sem aludhat el nyugodtan élete utolsó éjszakáján addig, amíg meg nem hallgatta Puccini leghíresebb operáit. Remény, vér, Turandot. A múlt, ami bátorságot fakasztott, a jelen, amiben küzdeni kell, és a jövő, ami szerelmet ígér.
Magyar Állami Operaház
Giacomo Puccini: Turandot
Rendező: Kovalik Balázs
Szereplők: Jee Hye Han ( Turandot), Lee Jeong- Won ( Kalaf), Létey Kiss Gabriella ( Liu), Róka István ( Altoum császár), Timur ( Kováts Kolos), Bátki Fazekas Zoltán ( Ping), Beöthy- Kiss László (Pang), Kiss Péter (Pong)
Díszlettervező: Szendrényi Éva
Karmester: Héja Domonkos
Bemutató: 2014. január 21.