Kultúra és Kritika

„Van olyan fonál, ami mentén kitalálunk a labirintusból. A csuklónkra visszatekert szál maga is lehet útvesztő. Gúzsba is köthet, sálként is melegíthet.”

Ottlik-emlékkiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Bedi Cecília

A PIM kiállítása Ottlik Géza születésének századik évfordulóján tiszteleg az író munkássága előtt. A két termet betöltő anyag elképesztően tömör, sűrű, mint ahogyan Ottlik prózája.

Egy kínai művész belátása New Yorkban
IKKER ESZTER

„Fényképet gyűjteni annyi, mint a világot gyűjteni.”
(Susan Sontag)

Mit tehet egy angolul csak éppen megszólaló huszonéves kínai fiú, aki New Yorkban próbál szerencsét az 1980-as évek elején? Ha képzőművészi ambíciói vannak, akkor még izgalmasabban alakul a történet. Zsebéből előkapja a fényképezőgépét és tíz évig, gyakorlatilag megállás nélkül dokumentálja az őt körülvevő eseményeket. Ez nem egy félresikerült művészfilm első filmkockáinak bemutatása, hanem egy valós élettörténet kezdete. Ugyanis Aj Vej-vej (Ai Weiwei) így kezdte pályafutását. A magyar közönség az augusztustól novemberig tartó, Ernst Múzeumban látható kiállításon ismerkedhetett meg közelebbről a pekingi születésű művész 1983-tól 1993-ig készített 10 000 fotójából 226-tal.

Idén először kapott nagyobb hangsúlyt hazánkban is november harmadik csütörtökje a filozófia világnapjaként: kör-email érkezett, hogy gyűjtsük össze az eseményeket a FISP számára, az ELTE-n ebből az alkalomból Radnóti Sándor beszélt a barátság filozófiájáról, egyetemünkön pedig Szombath Attila egy igazán ehhez az alkalomhoz illő címmel tartott előadást: „A filozófia méltósága és méltóságvesztése”. A filozófia méltósága a régi korokban – közhely. Méltóságvesztése napjainkra – tény. Szombathnak – a címválasztásból eredően – eleve egy „bukástörténetet” kellett előadnia, de előadásában annak is utánament, hogy a filozófia mivel érdemelhette ki méltóságát, és mivel szerezheti vissza újra. Az alábbiakban az előadás gondolatmenetét próbálom röviden visszaadni.

Bedi Kata

A Pixelszagról

Hogy látják a mai fiatal művészek a világot, melynek olyannyira szerves része lett a technikai mediatizáltság,  már szinte fényképekben látunk/gondolkodunk; és hogyan tudják ezt a fotó technikáján keresztül megmutatni? Nekem erre a kérdésre kínáltak válaszokat a november 8-án megnyitott Pixelszag kiállításon bemutatott alkotások.

Radnai Dániel

Tarczy István Tanulmányok című kiállításáról

Nyitott koncertterem, lezárt kiállítási tér, napilapba, díszcsomagolóba bugyolált képek: nem, nem egy galériában tartott punk koncerten jártam, ahol a rongálást megelőzendő óvintézkedéseket tettek, hanem Tarczy István festőművész rendhagyó kiállításának megnyitóján.

Gunda-Szabó Dóra

Talán nem egyedül vagyok a laikus múzeumjárók között, akinek Cézanne festészetéhez utoljára jutna eszébe a Szépművészeti által választott mottókat társítani, tudniillik a múltat és a hagyományt.

Bőséggel

13. Építészeti Biennálé a Vízivárosban

 PAPP MÁTÉ

„Velencében kezdődött, a sikátorokkal...”

(Szerb Antal: Utas és holdvilág)

 Emlékszem, amikor egy tizenöt évvel ezelőtti családi nyaraláson először jártam Velencében, a galambetetésen kívül leginkább a térképről letévedő sétákat élveztem.

JÓZSA KITTY

Veszely Ferenc az 1970-es évek derekán készült pop art alkotásainak közel 40 évet kellett várniuk ahhoz, hogy nyilvános kiállításon szerepelve bemutassák az alkotó különösen izgalmas, ám az adott korban csak megtűrt, olykor tiltott művészi törekvéseit. A Képregény OSA Archívum-beli megjelenését leszámítva egy szűkebb rétegen kívül nagyközönség még nem láthatta ezt az agyonhallgatott anyagot.