Bár talán nem lenne jó, ha Molnár Tamásból kurzusfilozófust kanyarítana közvetlen utókora, tehát mi, de a Pázmány Esztétika Tanszékén több féléven át tanító filozozófus életműve sok izgalmas kérdést vet fel a politikai ideológia, a keresztény filozófia, de még a kelet-teurópai értelmiségi sors témakörében is.
HF

A Molnár Tamás-kötet „mérföldkő a magyar filozófiában”
Mivel az MTA korábban elutasító volt Molnár Tamással, a nemrég elhunyt, nemzetközi hírű katolikus filozófussal szemben, ezért az, hogy a róla szóló konferenciát Pálinkás József, az akadémia elnöke nyitotta meg, felért egy állásfoglalással – mondta Frenyó Zoltán december 17-én, péntek délután a Kossuth Klubban, a konferencia előadásait tartalmazó Molnár Tamás eszmevilága című kötet bemutatóján.

Mezei Balázs, aki Molnár Tamás hagyatékának gondozója lesz, elmondta: a hagyaték rendezéséhez, kezeléséhez kormányzati támogatást is kapnak. A pontos szervezeti formáról még nem döntöttek – gyűjtemény, archívum –, de az biztos, hogy a legfontosabb feladatok közt szerepel a kritikai összkiadás megjelentetése angol, francia és magyar nyelven. Megjegyezte, Molnár Tamás maga francia nyelven szeretett a leginkább írni. Emellett ki fogják adni önéletrajzát, ami két változatban is elérhető: egyrészt a már idős professzor gondozójának diktálta le életét angolul, ez rövid munka, és érződik rajta, hogy a 89-90 éves embernek már nem tökéletes az emlékezete. Viszont van egy önéletrajzi kézirat franciául, ami szépen megkomponált szöveg, ám még nem akarta kiadatni Molnár Tamás, nem tudni, miért.
Elhangzott, hogy élővé kell tenni Molnár Tamás gondolatait, ismertté kell tenni nevét az egyetemi világban, szemináriumokat kell róla tartani és szakdolgozatokat, doktori értekezéseket kell róla íratni. Frenyó Zoltán megjegyezte: ki kell őt húzni azokból a sarkokból, amibe beleszorították, például a „konzervatív”-ból, hiszen ő maga nem szerette ezt a jelzőt, ő kifejezetten katolikus filozófusnak tartotta magát.
A Molnár Tamás eszmevilága című kötetet a Sapientia főiskola, a Gondolat kiadó és a Barankovics István Alapítvány adta ki. Frenyó Zoltán külön is köszönetet mondott az alapítvány kuratóriumi elnökének, Mészáros Józsefnek és Orosz Lórántnak, a Sapientia rektorának.
Molnár Tamás július 20-án este 10 órakor, életének 90. évében, Richmondban hunyt el. 1921. június 26-án született Budapesten. 1946-ban Nyugatra távozott. Tanulmányait 1948-tól a Brüsszeli Egyetem francia irodalom és filozófia szakán végezte, majd 1952-ben a Columbia Egyetemen szerzett filozófiai doktorátust.
1957 és 1967 között a Brooklyn College francia és világirodalom professzora volt. 1967-től a Long Island-i Egyetem európai szellemtörténetet oktató professzora. 1969-ben a dél-afrikai Potchefstroomi Egyetem politikai filozófia vendégprofesszora, 1973 és 1974 között a michigani Hillsdale Főiskola filozófia vendégprofesszora volt. 1983-ban a Yale Egyetem vendégprofesszora, az argentínai Mendozai Egyetem díszdoktora volt. A rendszerváltás után haláláig az ELTE-n vallásfilozófiát adott elő, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem filozófia professzora is volt. 1995-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt.
Munkásságának elismeréseképpen 1998-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét; 2000-ben a Széchenyi-díjban, 2002-ben a Stephanus-díjban részesült.
Legfőbb művei: Az értelmiség alkonya; Utópia, örök eretnekség; Filozófusok istene; Az autoritás és ellenségei; Keresztény humanizmus; Teisták és ateisták; A pogány kísértés; Az Egyház, évszázadok zarándoka; A liberális hegemónia; A modernség politikai elvei; Az ellenforradalom; Jobb és bal.
Szilvay Gergely/Magyar Kurír