Vajon lehet-e egy napon át beszélni a szenvedésről? S haigen, elmondható-e róla bármi lényeges, ami túlmutat a közvetlen tapasztalaton,amit mindenki a saját életéből is jól ismer? S ha elmondható, annak milyenformái vannak irodalomban, filozófiában, esetleg más művészeti ágakban.
Többek közt ezek a kérdések vártak megválaszolásra azon akonferencián, amelyet a Pázmány Esztétika Tanszéke, s azon belül is Cseke Ákostanár úr és az ELTE Irodalomtudományi Intézete, és azon belül is TverdotaGyörgy tanár úr szervezett, s ma zajlott a Pázmány-teremben Piliscsabán.
Először ELTÉ-s és Pázmányostanárok olvastak fel szövegeket. Bacsó Béla beszélt az együttszenvedés lehetőségéről vagylehetetlenségéről, Husserl és Scheler szenvedéssel kapcsolatos fenomenológiaimegfontolásai alapján. Aztán Angyalosi Gergely elevenítette fel egy korábbiPaul Ricoeur fordítását, A rossz botrányáról. Míg Bacsónál sem vált jóvá aszenvedés – mégis, az önkultúra egyik állomásának tűnt – Angyalosi meghagyta atermékeny és egyben ijesztő kérdőjelességét e jelenségnek, őszintén elismerve, nem tudmihez kezdeni vele. Az első szekció utolsó előadója Cseke Ákos volt, aki háromlépésben vázolta fel a szenvedés és a modernista irodalom kapcsolatát.
1. Amodernek (Rilke, Beckett, Pessoa) nem akarnak lemondani a szenvedésről – mert eza nagy művészet feltétele.
2. Cseke kimutatja, hogy e szenvedés-igenlés mennyire akeresztény hagyományhoz kapcsolódik: Ágostonhoz. És a szenvedésről szóló pápaienciklika is ebbe az irányba mutat.
3. Leleplezi saját álláspontját: ő idegenkedik ettől aszenvedés-akarástól, és a szeretet-szerelem boldogságát erősebbnek tartja.
A második szekcióban Jelenits tanár úr egy különös Váli Dezsőpassió-sorozatot elemzett, be is hozva a művet magával. Aztán Görföl Tiborérvelt az aktív szenvedés ellen, a passzív, a jézusi passió meghívásának enged,mely a keresztény hit szerint a feltámadás irányába mutat.
Végül Tverdota György futott még egyszer neki a szenvedésJózsef Attila életében és művészetében megjelenő formáit elemezve.
A második előadói csoport ELTÉ-s és pázmányos doktorishallgatóké volt. Témájuk igen változatos: Lukácsy György Krzysztof Kieślowskifilmművészete, Pfeiffer Tamás Kosztolányi és Schopenhauer, míg Józsa KittySzántó Piroska Akt című írása és szerelmes képsorozata alapján beszélt aszenvedésről. A szünetben Móser Zoltán erdélyi feszületekre épülő fotókiállítását
nyitotta meg Mezei Balázs tanár úr, a nagyítás és az arc fogalmait elemezve.
A második doktoris szekcióban Plugor Magor elemezte aVarázshegy Hans Castorpjának történetét a Tékozló fiú története alapján, LestiJudit Jób könyvéről beszélt, majd NagyKrisztián elevenítette fel a kései Balassa Péter Móricz töredéke alapján anéhány éve elhunyt esztéta észjárásánakformáit, végül Izmindi-Nagy Ágnes beszélt a fényképszet történetének korai nagyalakjáról, a haditudósító Szathmári-Pap Károly művészetéről.
A délután befejező része a szépíróké volt. Borbély Szilárd csendeshangon, alig artikulálva, de kicsit énekelve a Halott pompa című kötetéből olvasottfel. Horkay Hörcher Ferenc a Családi Tükörbe nézett bele, az apa, az anya, agyerek, a férj és a feleség szenvedéséről is szólva. Jász Attila felállva,panyókára vetett zakóban egy finom, hosszú, de sok töredékből összeállóverset olvasott fel Tarkovszkij Andrej Rubljovjáról. Marno János félénken, szintebocsánatot kérve olvasott fel megjelent kötetéből és az új versek közül is, rövidszövegeket. egykedvűen, de remegő kézzel. A Végén Jelenits tanár úr olvasottfel egy Vasadi Péter verset Szent Ferencről a havon. Álljon itt befejezésül eza vers:
VASADI PÉTER
Szent a havon
Lépdel a talpsebein.
Mintha keresne valamit,
két lábfejére mered.
Háromszögletű lyuk
piroslik rajtuk,
s jobbra-balra, csíkban
folyik belőle a vér
a havazott földre.
Karját széttárja, nagy
vasszög ütötte sebek
mindkét tenyerében.
Ujjai hitetlenkedve
szúrnak a levegőbe,
bal mellére tapad az
átvérzett habitus.
Egyszerre ijedt, eleven
holt, értetlen s didereg.
Reggel van. A völgyben
farkas vékonyítja el
üvöltését. S utána a többi.
Kemény tél közeleg.
Éhes, mint ez az állat.
Egyedül van. Kapkodja
körbe fejét. Nyöszörög:
Bernard, hova lettél.
Testvér, falat kenyeret
adj. Megy ki belőlem az
élet...Megitathatnál.
Mint lőtt róka nyomai,
vöröslenek hóban a foltok.
Megáll. Mereven nézi
a völgyet: csupa fény,
későőszi tűz lángol;
örökzöld gőzöl előtte
behavazva.
Ott az a hókupac.
El kell jutnia addig.
Mezítlen lába iszamos.
A szivacsos hó
kristályosodik.
Kívánja a forró test
láztól rázkódva a vad
hideget. Térdre esik.
Zsoltár susorog benne
kiterjesztett szárnnyal,
mint karvalycsőrű madár
kék égben.
Elterül hosszában a szent
a hódombon. Belesüpped.
Szétvetve a karja. Balra
fordítja fejét, levegőért.
meg vagy szaggatva,
mint az igazság, te hó,
édes szerelem ágya.
Mosolyog... Itt vagy?,
súgja a jégszemcsékbe.
Itt vagyok, súgja vissza
a hó... Boldog. Mosolyog.
Sírva bukik rá Bernard,
csapkodva kifakult
barnán, s betakarja.
