TANOS MÁRTON
Ughy Szabina lírája sajátosan női hangon szólal meg. Ez a nőiség azonban verseiben nem úgy nyilvánul meg, ahogyan manapság szokott: semmi olyasmi nincs benne, amit a feminizmus képzetköréhez szokás társítani. A nőiségnek, a női létnek nem a programos, társadalmi-politikai vetületét tematizálja: ilyen értelemben nem „szerep-líra”. A versekben lévő érzelmi többlet, fokozott szenzibilitás az, ami ezeket a verseket feminin színezetűvé teszi. A kötet versei elsősorban hangulatteremtő erőt hordoznak; ez a fajta lírai (vagy lírikusi) beállítódás szüli azt a vallomásos, személyes hangvételt, ami végig az egész kötetben érezhetően jelen van.
A kötet felépítésén látható a tudatosság, az átgondoltság. A versek három ciklusba rendeződnek, három pillért alkotva. A ciklusok más-más tematika köré szerveződnek, de vannak „vándorló” motívumok is, amelyek kapcsolatot teremtenek a ciklusok között, a kohéziót erősítve. A köd mint tematikus motívum például több helyen is feltűnik. Mindhárom ciklus egy hosszabb mottóval indít, melyek a mindenki által ismert internetes enciklopédiából származó vendégszövegek. A szócikkek megszokott (szöveg)környezetükből kiemelve valóban új értelmemmel telítődnek. Ezekben a szócikkekben a megváltozott jelentésű szakszavak működnek lírai hívószavakként.
Az első ciklus mottójának élén például a Ködfelszakadás cím áll, ami (figyelembe véve, hogy első kötetes szerzőről van szó) a költészet felé való kinyílás mozzanataként nyeri el új értelmét. Ezt csak megerősíti az első vers (Nyomkövető) ars poetikus hangvétele, ami egyfajta intuitív, lírai-vizuális gondolkodás verstémává emeléseként olvasható: „Két monogram a liftajtón. / Eszembe jutott erről egy vers, / bár még nem olvastam sehol”. A versekben egyébként végig erős vizuális, néhol mozgóképi impulzivitás van. Az első ciklus a költői látásmód kialakulásának témáján túl a szerelem, az érzések mulandóságának kérdéskörét is körüljárja, a másik ember megismerhetetlenségének léttapasztalatáról adva számot.
A Bomlási sorok cikluscím erős halálszimbolikát hordoz. A második szerkezeti egység verseiből a mások elvesztésének fájdalma, a közvetett halálélmény érződik ki. A mottóban szereplő „anyaelem-leányelem” fogalompár a bomlás képzetkörével összefüggésbe kerülve egyszerre jeleníti meg a generációk egymásutánját és az elmúlás kényszerűségét. A Csehszlovákia című vers a széthullott ország metaforájával játszat össze emlékeket és a személyes veszteség élményét: a vers így a ciklus címével folytat párbeszédet. Kiemelkedő darabja a kötetnek az Öreg tükör című vers, amely – a tükrözés mozzanatából következően – tulajdonképp magának az időnek állít tükröt olyan módon, hogy egy végigélt élet emlékanyagából származó, mozaikszerűen felvillanó emlékképeket filmszerűen visszafelé pörget. Mintha egy videoszalagot tekernénk az elejére: „a falu tornyán hátrafelé forognak a hatalmas mutatók, / rákaparja térdére a mélybarna sebet / és már alig sántít, ahogy a hóban visszafelé fut, / füléről a cseresznyét fölaggatják a fára”. A transzcendenssel folytatott párbeszéd (vagy éppen a válasz hiányának élménye, egyfajta spirituális válságélmény) is megjelenik egyes darabokban. Az Ahol vagyok című versben olvashatjuk: „Ha megkérdem tőle, / hogy akkor merre tovább, / eltűnik egy miért mögött. / Válasz helyett mindig valami mást dob be, / hogy mit jelent, döntsem el, de nem muszáj.”
A Külső protézis cím egyszerre kötet- és cikluscím, így adott az értelmezés kétféle lehetősége is. Kötetcímként kiérezhetjük belőle a költészet szerepére való utalás értelmét: a protézis ebben az összefüggésben a költészet metaforájának tekinthető. A vers mint a „kifejeződni kényszerülő” gondolati tartalom strukturált és sűrített megnyilvánulása, kiegészítésként, fogódzóként szolgál a (költői, vagy akár a befogadói) szubjektum számára, valami hiányt igyekszik pótolni. A Nyomkövetőben ez így fogalmazódik meg: „A kényszer, hogy valami nyoma mindennek legyen, / vezet előre, vissza, igék, mondatok felé.” A záró ciklus élén a Külső protézis cím viszont egészen másképp lép működésbe: a betegség, a testi fájdalom motívumainak előrevetítője. A Harmadik személyben című vers a saját testétől, sőt régi énképétől elidegenedett én érzésvilágának versbe foglalása: „Percekig nézte, nézte / a meztelen tekintetet, / a test rettentő maszkjátékát, / s ezentúl, ha magára gondolt, / átváltott harmadik személybe.”
A verseket formai változatosság jellemzi: egyes darabok epigramma-szerűen tömörek, de megtalálhatók a kötetben a hosszabb, csupán a gondolat ritmikájára támaszkodó költemények is. A rímes sorok viszonylag ritkák, éppen ezért nagyobb jelentőséggel bír a megjelenésük, mint például az Almost Blue végén: „bizonyos részünk így maradna igaz, / a háttérben valami jazz szól, de sosem ugyanaz.” A mottókon kívül is akadnak bőven intertextusok a kötetben, melyek vagy versmottóként működő idézet, vagy jelöletlen vendégszöveg formájában nyilvánulnak meg. Utóbbira példa egy sor Petri: Hogy elérjek a napsütötte sávig című versének zárlatából, mely a Magyarázatban köszön vissza, így téve összeolvashatóvá a két szöveget.
A szerkesztettséget tekintve a kötet tehát határozott koncepciót követ, a versek stiláris vagy néhol gondolati megformáltsága tekintetében viszont akadhatnak kifogásolható dolgok. Helyenként bizonyos megfogalmazások túl direktnek hatnak, így az élményszerűségből némelykor már inkább nyersesség lesz, mint ez a Fürdetés című vers első soraiban, („Beszélni most, hetek után sem tudott. / Hányástól felmart nyelőcsövén és szája / sebei közt a szavak nem jutottak át.”) vagy a záró Pára című versben is tapasztalható („De a rák tetoválása nem kopik. / A test nem felejt.”). Vannak továbbá olyan kliséelemek (mint a több helyen szereplő cigaretta vagy a szakítás motívumának direkt használata), melyek elkerülésével egyes versek talán jobban érvényesülhetnének. A klisék persze megkerülhetetlenek, de a szokásostól eltérő kontextusba helyezve nyerhetnek új értelmet is.
Mérlegre téve az eddig leírtakat: vannak jó versek és ígéretes sorok a kötetben. Jól érzékelhető a gondos kötetszerkesztés, ami segít abban, hogy egységes hangulati kép alakuljon ki a befogadóban. Mindazonáltal a Külső protézis még nem annyira a megérkezés, mint inkább a hangkeresés kötetének tekinthető. Ideális esetben azonban egy első kötet csak az út elejét jelenti.
Ughy Szabina: Külső protézis. Orpheusz kiadó, Budapest. 2011.
