A Luna szabadtéri színpad a svájci Saint-Prex-ben
Abszurd, de fenséges. Egy szabadtéri színpad, amely önmagát brandként definiálja, magához vonzva a közönséget, még ha mindössze pár napig is mutatkozhat teljes valójában. Saint-Prex félszigete ennek tudatában döntött úgy, hogy minden nyár végén saját Holdja tündököl vedutája felett.
A Luna Classics komolyzenei fesztivált minden augusztus utolsó hetében rendezik meg a Genfi-tó parti kisvárosban. A program a kamaraestektől a szimfonikus koncertekig, balett és kortárstánc előadásokig sokszínű programot vonultat fel a középkori városrészben. A hely szelleme rendkívül nosztalgikus egy karakteres sugárúttal, melyet a város egykori impozáns városkapuja zár le. Az óratornyos porta csúcsíves nyílása ma a fesztivál középkori épületekkel közrefogott helyszínére vezet. Kör alakú platformról van szó, melyet teljes területén a nézőtér fastruktúrája formál amfiteátrummá a fesztivál alkalmával.
Tavaly került megvalósításra a szerkezeti lefedés ötletének kivitelezése. A feladatot az École Polytechnique Fédérale de Lausanne (EPFL) hallgatói alkotta Alice Studio kapta meg, Dieter Dietz elnök vezetésével. A projekt neve Luna lett, s az előadótér után keresztelték a programsorozatot Luna Classics fesztiválnak. A Luna megtervezése során a korábbi nézőtér szerkezetéhez négy ponton építettek új támaszokat. Ezek hordják a térrel azonos sugarú alumínium vázat. E gyűrű egy membránnal kifeszített, levegővel telített félgömb alakot kirajzoló ponyvát hordoz. Az alakzat kiszűri a zavaró környezeti hatásokat, valamint megfelelő akusztikát biztosít. A ponyva textúrája ezenfelül fényáteresztő, ezzel természetes megvilágítást szolgáltat a rendezvénynek.
A sajátos arányú, kis terület kevés lehetőséget hagy látványos műalkotásra, ráadásul egy ilyen egynemű környezetben veszélyes kirívó formavilágban gondolkodni. Az Alice Studio feltűnést keltő leleménye épp redukált formanyelvében rejlik. A szerkezet sikeresen monumentalizál egy általa zárt kis teret, s mindezt látszólag bravúros könnyedséggel teszi. Annak ellenére, hogy a funkció a tér lezárása, a nyitottság és az átláthatóság érzetén nem esik csorba. Az Alice csapata a svájci zermatti kilátója esetében hasonlóan egy zárt felületű struktúrában valósította meg az építmény fő feladatát: a kilátás zavartalanságát.
A Luna funkcióhoz való hűsége persze nem kizárólagos. Talán nagyobb előnyt élvezett a landmark ikon megteremtése, mely által a zenei fesztivál kétségkívül újabb körökben is ismertté vált. 2014-ben a félgömb csupán rossz időjárási viszonyok esetén lesz a gyűrűvázra erősítve. Ellenkező esetben, héliummal való töltöttsége révén, a sugárút axisában 50 méterre a színpad felett lebeg majd, s nyújt elképesztő látványt a hajósok számára a part enyhén benyúló szakaszáról. Saint-Prex Holdja így még inkább magára vonja majd a figyelmet.
Kérdés, hogy mennyire lehet biztonságos ez az extravagáns ötlet, hiszen egy esetleges baleset következtében a közönségre és a környező műemléki épületekre egyaránt veszélyt jelenthet. Azonban a tavaly óta tartó tesztelések és az Alice Studio mérnöki precizitása joggal adnak okot a bizakodásra. A látvány pedig valóban lenyűgöző, s kitűnése ellenére sem konfrontáló a hangulatos város környezetével. Képzeljük csak el, milyen impulzív élmény egy nyári estén a misztikus fényforrás látványa, mely felől Beethoven Holdfény szonátája csendül fel, s verődik vissza az ódon falakról!
Tervező: Alice Studio, EPFL, Dieter Dietz
Saint-Prex, Svájc
2013-2014
Szerző: Pleskovics Viola