Kultúra és Kritika

Még a szakmában sem tűnt fel sokaknak, hogy Budapesten járt korunk egyik meghatározó filozófusa.

Charles Taylor (1931- )

Hűs gyümölcsöket üvegtálon, és napsütést – reményeim szerint - az új könyvek mellé.

Például ezeket - random lista következik.

Kinyik Anita

(Az írás egy kurtább verziója „Drága Jancsi!” címmel megjelent az Evangélikus Élet c. hetilap 2012/22. számában)

Néhány évtizeddel ezelőtt a kapcsolattartás fő formája a kézzel írott levél volt. Ma már ez retró. A levelezés mint rítus kiveszett mindennapjainkból, betűkanyarítás helyett pötyögünk, a képeslapválasztás, címzés, bélyegnyálazás aktusát is hanyagoljuk, hisz csak a „Küldés” gombra kell kattintanunk.

Hogy együtt taníthatunk vele, ajándék. Egy korábbi laudáció, és néhány töredék a Corvin-lánccal kitüntetett Jelenits Istvánról.

Késve érkezem a Hadik Kávéházba, ahol meglepően sok ember gyűlt össze a Szépirodalmi Figyelő-Díj átadására (05.17.18.00). Díjazottak és „díjazók” egy kanapén ülnek, mögöttük a kortárs arcképcsarnok: a falakon Hegedűs János írókat, költőket megörökítő portréfotói. „Díjat kapni jó” – hallom a főszerkesztő, Pápay György köszöntőjének utolsó szavait. Majd Falvai Mátyásnak, a 2011-es SZIF-díjasnak adja át a szót: ő köszönti Bodor Ádámot, a mostaniak egyikét.

Először a koncertet láttam: a Kaláka és Rátóti Zoltán közös Szabó Lőrinc estjét a Költészet napján a Millenárison. Aztán megvásároltam a koncert alkalmából olcsóbban beszerezhető Hangzó Helikon lemezt is, és elcsodálkoztam: nem ilyen szokott lenni a Kaláka. Kiábrándult, meg szkeptikusan belenyugvó hangfekvések váltogatják egymást, Szép, szomorú, meg minden ellen lázadozó dalok ezek.

Hollós Ádám  Intro című kiállítása a Várfok Galéria - Project Roomban

Április közepe óta látható a Várfok Galéria Project Room termében Hollós Ádám, a galéria legfiatalabb művészének, Intro című kiállítása. A tárlat címe több szempontból is találó, egyrészt Hollós első (és bizonyára nem utolsó) önálló bemutatkozását hivatott jelölni. Másrészt minden egyes kép sajátos világba vezeti be a látogatót.

Ünnepi könyvbemutató  Fehér M. István tiszteletére

Ha az ember nem írhat mesteréről kritikát, ne írjon ilyesmit tanítványáról sem. Nem lenne korrekt. Hiányzik a kritikai distancia, ami nélkül viszont torzul a perspektíva, hamissá válik az artikuláció, minden elcsúszik. Hogy mégis merek írni Dér Asia és Gerőcs Péter filmjéről, a privátmészölyről, pedig Asiát tanítottam, annak műfaji oka van. Ez egy blogbejegyzés, nem több, és nem kevesebb. És persze van egy másik oka is a dolognak: úgy vélem, a privátmészöly bemutatása elég fontos esemény.

Milyen furák ezek az észak-európai nevek! Első olvasatra megszokhatatlannak tűnik, így többször visszahajtom a könyv fedelét, gusztálom az ízléses borítót, s ízlelgetem a szerző nevét: Henning, Henning Mankell. Amit a kezemben tartok, a Wallander-sorozat legelső darabja. Még sosem hallottam sem Mankellről, sem Kurt Wallanderről. Ez utóbbi a főszereplő, a svéd nyomozó, aki az ystadi őrsön dolgozik. Figurája eleinte annyira nyűglődik, hogy hatvanévesnek saccolom.