Kultúra és Kritika

Ughy Szabina lírája sajátosan női hangon szólal meg. Ez a nőiség azonban verseiben nem úgy nyilvánul meg, ahogyan manapság szokott: semmi olyasmi nincs benne, amit a feminizmus képzetköréhez szokás társítani. A nőiségnek, a női létnek nem a programos, társadalmi-politikai vetületét tematizálja: ilyen értelemben nem „szerep-líra”. A versekben lévő érzelmi többlet, fokozott szenzibilitás az, ami ezeket a verseket feminin színezetűvé teszi. A kötet versei elsősorban hangulatteremtő erőt hordoznak; ez a fajta lírai (vagy lírikusi) beállítódás szüli azt a vallomásos, személyes hangvételt, ami végig az egész kötetben érezhetően jelen van.

Mennyit "bírnak el" egy apátság falai?

Irodalmi terepgyakorlatok

„Marha jó szórakozás írni!” – foglalta össze a mesterséggel kapcsolatos gondolatait Spiró György július 21-én, szombaton, az I. Nemzetközi FISZ Tábor harmadik teljes napján, hozzátéve, hogy az írás önmagában hordozza a jutalmát, és addig jó, amíg az ember csinálja.

Valamikor mintha már jártam volna itt. Sőt, nem is egyszer. 2000 szentté avatott évében többek közt Csíksomlyón – még a napfogyatkozást is láttam anno a Gyilkos tó melletti kápolnától. Gyűjtöttem még itt nyelvjárást, ettől fogva meg már olyan ez az Erdélyország, mintha hazatérnék. De ezzel nem vagyok egyedül: közhely ide hazatérni az „anyaországiaknak”. Most Csíkszépvíz mellé megyünk, a BBTE és az EMFT filozófusainak nyári táborába.

Szépvízbe áztatjuk a lábunk

„Most, mikor ugyanúgy, mint mindig, legfőbb ideje, hogy.”

                                               (Tandori Dezső)

Amikor Hörcher tanár úr április közepén, egy KuK-os szerkesztőségi ülésen felvetette egy erdélyi utazás lehetőségét, az elsők között voltam, akik lelkesedtek az ötletért. Pedig egyelőre csak annyit tudtunk, hogy egy filozófiai tábor van készülőben a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Filozófiai Intézete szervezésében.

Elfogadhatatlannak tartom, felháborít, kétségbe ejt. Mostantól, a jövőben, ezentúl.

Meghalt, megölték, megszűnt, megsemmisült, vége (mármint a demokráciának, a sajtószabadságnak, a szabadságnak úgy egészében, az oktatásügynek, az egészségügynek, a magyarságnak, a jövőnek, mindennek, mindennek). Pedig azt hittük, azt vártuk, húsz évvel ezelőtt pláne. És a Nyugat és Európa és Amerika és az egész világ rajtunk nevet, sír, sopánkodik, mi pedig itthon csak... Mert X vagy Y diktátor, gazember, elmebeteg. \\ Persze a Nyugat, Európa, Amerika és az egész világ is elmehet... Nekünk itt senki, hogy jönnek ehhez, évszázadok óta, de most végre aztán minden véglegesen, győz a jó, a jó, a jó.

(da capo al fine)[1]