Töredékek Rómából
„Im magam idehoztam, / Védj és borits be mostan, / Te szép, te bölcs, örök.”
(Ady Endre)
Pontosan egy hónappal huszonnegyedik életévem betöltése előtt ajándékba kaptam négy hetet Rómában. Busszal, közel huszonnégy órát utaztam, hogy háztól házig érjek. Oda-vissza negyvennyolcat. Győrből Brnóba. Brnóból Rómába. Rómából Brnóba. Brnóból Győrbe. Hogy az odaút és a visszaút között mi történt velem, azt csak fragmentumokban, homályos kifejezésekkel tudom leírni. Nincs elég szavam. „És mint zarándok néz szét meghatottan / fogadalmának templomában, arra / gondolva, hogy’ mondja el, ami ott van” – miként Dante írja a Paradicsom harmincegyedik énekében. Hogy is mondhatnám el, ami ott van? Ha nem is sikerül, legalább megpróbálom.