Kultúra és Kritika

Hegedűs-Bite Beáta beszámolója az Ady/Petőfi című előadásról

Petőfi egy kézcsókkal köszöni meg a második sorban ülő nézőnek, hogy a nő mindvégig nyíltan a szemébe néz, fogadja a mellette helyet foglaló Sándor szerelmes szavait és talán rá is mosolyog. Kicsivel később az első sorban ülő ifjú nőnek a kezébe ad a költő egy A/4-es papírt, majd arra kéri meg, hogy olvassa fel a Petőfinek „küldött” sorokat. A lány olvasni kezd. „Ha megborotválkoznál”- teszi hozzá az első felolvasott szerelmes mondathoz a lány. „Mármint, hogy akkor szeretnélek, ha nem lennél bajszos, szakállas.” Mire a felolvasás véget ér, Petőfi Sándor szeme könnybe lábad, csend lesz. „Csak vicceltem…” - mondja ijedten az alkalmi Szendrey Júlia, akinek Kovács Krisztián, alias Petőfi udvarolt.

Vereckei András a Keresztény Múzeum időszaki kiállításáról

A Keresztény Múzeum – állandó kiállítása mellett – időről időre felmutat valamilyen kuriózumot az ott őrzött kincsekből. Így történt a szeptember 20-án nyílt Ez a mi hitünk című kiállításon is, amelynek törzsanyagát egy frissen restaurált, 12 darabot számláló grafikai sorozat adja. Kevés olyan mű van a világon, amely a keresztény hitvallás 12 tételét foglalja össze. A grafikák készítője feltehetőleg Julius Schnorr von Carolsfeld (1794-1872) német származású festő, aki a vallásos ihletettséget előtérbe helyező nazarénus festőcsoport egyik legismertebb tagja. E XIX. századi festőcsoport a romantikus formalitást igyekezett elkerülni, és a középkor „fényénél” keresték a művészeti megújulást. A múzeumban kiállított művek keletkezési idejét és rendeltetését nem ismerjük pontosan, de valószínűleg falkép tervekről van szó. A művész az aprólékosan kidolgozott teológiai programot követve jelenítette meg az összetett tematikát. A látottak elmélyült megértését dr. Török Csaba esztergomi teológus magyarázatai segítik. Így együtt nézhetjük, olvashatjuk és érthetjük meg a hitvallást.

Kálmán Eszter interjúja Szalai Péter tablá zenésszel

Szalai Péter korunk egyik legkiválóbb, észak-indiai klasszikus zenével foglalkozó európai születésű tablá zenésze, akinek mesterei közt említhetjük Pandit Ravi Shankart, Ustad Alla Rakhát vagy Zakír Hussaint. Most mégsem az indiai zenéről beszélgettünk vele, hanem egy új felfedezéséről, egy számára új hangszerről és annak lehetőségeiről. Miután kényelmesen elhelyezkedtem a sötétkék kanapéjukon – szemben a polcon a világ -és magyar irodalom számtalan kiemelkedő műve –, ő pedig belesüppedt kedvenc régi aranysárga foteljába, elkezdődött az interjú. Péter saját bevallása szerint nem szeret előtérben lenni, beszélni sem igazán szeret, de most alig bírtam egy-egy kérdést közbevetni , olyan hévvel magyarázott a cajonról.

„Természetes, hogy míg egy-két kitűnő kritikus akad, csak úgy rajzanak az apró darazsak. A jó kritikus méh; neki nem a fullánk a leglényegesebb szerve, neki az a célja, hogy még a haszontalan virágokból is mézet gyűjtsön az egész nemzet számára.”

                                                       (Móricz Zsigmond)

Bedi Kata

Szociofotók, portrék, tájképek: a Közel-Kelet világa fotókba sűrítve – mindez szeptember 18-tól a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum fehér falaira függesztve.

Kálmán Eszter a Konzervnyitó Akciócsoportról

Legutóbb az Akváriumban voltam a Konzervnyitó Akciócsoport estjén, ahol Závada Péter (költő, rapper, Závada Pál fia) volt a meghívott vendég, akivel Dés András, az est házigazdája egyrészt az apa-fiú kapcsolatról beszélgetett, hogy mennyiben befolyásolja egy híres szülő gyermeke pályafutását, milyen egy neves szülő „árnyékában” felnőni, hogyan lehet így megtalálni a saját utat (amiről ugye Dés Andrásnak, Dés László fiának is van elég tapasztalata). Másrészt arról beszélgettek, vajon szükség van-e a kényszeres beskatulyázásra, vagy igaz-e az az állítás, miszerint a művészet egyre inkább a műfajok és stílusok közötti határok elmosódásáról szól és igazán újat és érvényeset az tud alkotni, aki mer szabadon közlekedni a határokon keresztül? Mivel a zenei formáció számos tagját is érintette ez a kérdés, izgalmas estre számíthattunk, ahol a vendég egy produkció erejéig zenekari taggá is vált.

Hegedűs-Bite Beáta a Miskolci Nemzeti Színház Hamletjéről

Balázs Zoltán, Gyabronka József, Nagy Zsolt, Rába Roland, Mátray László, Rusznák András  – hogy mi a közös bennük? Hamletek ők, a gyulai Shakespeare Fesztivál elmúlt évtizedének magyar előadásaiban. Egyikük a leleményes, másikuk a lázadó, megint másik pökhendi, vagy érzékeny, kamaszlelkű férfi. A 2013-as Shakespeare Fesztivál kilencedik ünnepén a záró előadás Kiss Csaba rendezésében Shakespeare Hamletje volt a Miskolci Nemzeti Színház előadásában. Rusznák András, a Miskolci Nemzeti Színház fiatal színésze a legígéretesebb Hamletnek bizonyult. 

Pleskovics Viola az Elena Garro Kulturális Központról

Hazánkban a nyár nem kevés városközpont és kulturális létesítmény felavatását hozta magával, mégis, a külföldi kortárs példák szemügyre vétele - úgy tűnik - elmaradhatott. Legfőbb erényeik nálunk többnyire nem érvényesültek. Be kell látni, hogy a helyiek igényei a legfontosabbak, és az őket szolgáló ötletek megvalósítása nem feltétlenül a külföldi költségvetéssel való összehasonlításon kell, hogy múljon. A másfajta kivitelezés nem mindig veszteség a cél szempontjából. Márpedig kiváló kisvárosi könyvtárakra, kultúrházakra bőven akadhatunk a külföldi palettán keresgélve. Köztük foglal helyet a nemrégiben átadott Elena Garro Kulturális Központ, Mexikóváros Coyoacán kerületében.

Bedi Kata

Az első hidegebb őszi napok beköszöntével önkéntelenül a nyár marasztalásába kezdek. Ebben a hangulatban (az eső ellenére) végre szakítok időt a PIM régen tervbe vett Délszaki kalandok. Magyar írók Itália-élménye 1890-1950 című kiállítására. Már amikor „kinéztem”, rögtön egy ismert (nekem egyik kedvenc) Kosztolányi-fotó jutott eszembe, nameg Esti Kornél, Márai, Szerb Antal, Utas és holdvilág…

Ménesi Heléna: Puccini - Turandot az Operaházban

Zokogó férfit Olaszországban láttam először. Háromtagú turistadelegációnk békésen üldögélt egy kis vendéglő asztalánál, amikor az ősrégi televízió bejelentette, hogy Michael Jackson meghalt. Az volt az a pillanat, amikor a feldobott pizzatészta – a gravitáció törvényét meghazudtolva –  egy pillanatra megdermedt a levegőben, a főszakács pedig mindent maga mögött hagyva kisétált a konyhából, betett a lejátszóba egy cédét, és végigsírta Kalaf áriáját. Ekkor találkoztam először a Turandottal.