Kultúra és Kritika

Huber Zoltán a Minden odavan és a Jégvarázs című filmekről.

A PPKE BTK Esztétika Tanszékének szakajánlója a 2014/15-ös tanévre

A következő tanévben – az előző tanévhez hasonlóan – ismét meghirdetjük az esztétika szak mesterképzését. Miként eddig is, képzésünk célja most is az, hogy úgy gondolja tovább a szabad bölcsészet alapszak esztétika szakirányának és kreatív írás specializációjának kérdéseit, hogy immár egyértelműen a művészetértés vagy akár az alkotás gyakorlatát részesítse előnyben, azon belül annak leginkább meghatározó műfajait: a műelemzést, a kritikaírást, a kreatív írást, a különböző művészeti intézményekben folytatott szakmai gyakorlatot. Célunk továbbá, hogy a négy félév során értelmező módon feltérképezzük a kortárs művészeti világ egészét (irodalom, képzőművészet, színház, film). A képzés – az általánosabb jellegű, elsősorban műelemző tárgyak mellett – az alábbi három választható szakmai modult, mondhatni szakirányt kínálja: huszadik századi és kortárs művészet, vizuális kultúra, kreatív írás.

Szövényi-Lux Balázs a A Wall Street farkasáról

Kevés olyan rendező van, aki elmondhatja magáról, hogy bármit megtehet, mindent megnyert már, és buknia sem tragédia egy filmmel, hiszen életében legendává vált. Kevés olyan rendező van, aki 70 év fölött is friss és merész tud maradni, visszavonulása pedig fel sem merül. Martin Scorsese viszont ezen kevesek talán legjobbja: egyik évben egy 3D-s gyerekmesét készít (Hugo), előtte misztikus thrillert (Viharsziget), most pedig a brókerek egyik legaljasabb fajtájáról mesél, ismét kifogástalan minőségben. A Wall Street farkasa egy határozott és friss alkotás, ráadásul újfent meglepett minket a mozimágus: ilyen szabadszájú és formabontó filmje még nem volt. De ilyen undorító sem.

Gubán Viktor

Az Amerikai Kritikusok Szövetsége 2013 legjobb 10 független filmje közt díjazta a The Spectacular Nowt. Ha dekódolnom kéne, hogy a tavaly augusztus óta futó, itthon még nem vetített mozit mitől szerethették a kritikusok, két meghatározó elemre hivatkoznék. A jól megírt főszerepekre, és a bennük lubickoló színészekre. Miles Teller és Shailene Woodley remekül játszanak együtt, dialógusaikból varázslatos módon húzódik vissza a színleltség. A közöttük kétségkívül meglévő kémia, megkockáztatom, a mozi egyik lényegi hatóanyaga. Bizonyítékul a következő jelenet:  

Ikker Eszter

A Szépművészeti Múzeum Caravaggiótól Canalettóig című kiállításáról                                            

Nagyon vártam már ezt a kiállítást. Azt reméltem, hogy az itáliai barokk festmények elhoznak valamit a régóta látni vágyott Velencéből, az Örök Város ókori romjaiból, Nápoly nyughatatlanságából, az Arno partjáról. Hogy valamit visszacsempésznek a nyárból, ebbe a borongós, ködös, nyirkos budapesti késő őszbe. Talán elhozzák a „késő őszi nyarat” bronz edényeikkel, viruló és rothadó gyümölcseikkel, a háttér meleg sötétségéből előbukkanó pompázatos részleteikkel. Amikor végre megérkeztem „Caravaggióékhoz”, rájöttem, hogy ezek a képek többet adnak, de ezt a többletet nem adják oda könnyen.

Modor Bálint

Az Ekler Dezső építész életművét bemutató tárlatról

A művészet nincs jelen egy ilyen jellegű kiállításon. Nincs jelen, mert egy nagyobb installációt leszámítva, nem egy Ekler-térbe kerülünk, hanem a Kepes Intézet terébe, ahol megjelennek az Ekler-házakat reprezentáló fényképek, filmek és szövegek, a tervben maradtakról látványtervek, vázlatok. Tehát művészetet helyettesítő reprezentációk optikáján keresztül láthatunk rá erre a még alakulóban lévő életműre. (Éppen ezért illett volna a képek alá odaírni a készítőjük nevét.) Ez adja a kiállítás kuriózumát, ugyanis a Magyarországon amúgy sem gyakori építészeti kiállítások nem fókuszálnak egyetlen életműre, hanem általában egy témát járnak körül.

Dobos Emese

A MODEM Halálos természet című kiállításáról

„Undorító és gusztustalan, nekem ehhez ma nem volt hangulatom.” Remélem, sikerült szó szerint felidéznem az érkezésem előtti legfrissebb vendégkönyvi bejegyzést. Azt hiszem, tényleg jobb már az elején leszögezni: aki általában az idilli témájú, abszolút klasszikus művészetet kedveli, nos, az ne menjen el megnézni ezt a kiállítást. Ezzel abszolút nincs gond. Én azonban jót mosolyogtam ezen a határozott, kifakadó, kis, szálkás betűs megjegyzésen, és beléptem a MODEM harmadik emeleti kiállítóterébe, a Halálos természet című tárlatra.

Takáts Fábián

Takáts Márton Róma-Párizs-Budapest című kiállítása a Próféta Galériában

Nagybátyám, Takáts Márton grafikus alkotásait legutóbb a Próféta Galériában tekinthettük meg. A hely még 2012-ben nyitotta meg kapuit a közönség előtt. A családias hangulatot árasztó galéria hátsó termében, festményei mellett helyet kapott a művész Hommage á Piranesi rézkarc sorozata is. A Róma-Párizs-Budapest című kiállításával Takáts utazásra hívott minket e nagyvárosok „szívébe”, oda, ahol ő maga is sokszor megfordult már korábban, ahogyan ezt a kiállítási katalógus is jelezte.

Szlávik Dóra A nagy füzet című filmről

Első kép: két gyerek szorosan egymáshoz bújva alszik, és egyszerre lélegzik. Később apjuktól halljuk: „Ők ketten egy és ugyanaz az ember.” Az „ikerségről” mint jelenségről szóló film már önmagában is érdekes téma lehet akár egy író, akár egy rendező számára is, s ha ez még egy lepusztult, vidéki házzal, egy keményszívű nagymamával és a második világháborúval is meg van toldva…