Kultúra és Kritika

Karlik Beáta Oláh Mátyás László kiállításáról 

A Hegyvidék Galéria július 30-ig látogatható kiállítása Oláh Mátyás László munkásságából mutat be átfogó válogatást. A tárlat két fő csoportra bontja a művész alkotásait. A bejárattól jobbra három kisebb plasztika látható, melyek épp annyira komolyak és figyelemfelkeltőek, mint amennyire játékosak a találó címválasztás révén. A középső alkotás egy férfi bronzból kiöntött feje, címe, Az öntő a teremtő művészre, egyben magára az alkotására és a technikára is utal. A két szélső munkát ebben az összefüggésben személyes vallomásként kell értelmeznünk, bennük a művész az őt leginkább inspiráló és művészetét legjobban leképező fogalmakat fedi fel: Hely, Test, Tér, Identitás. Azonban e szavak pontos kontextusát majd a nagy kiállítóterem munkái körvonalazzák.

Németh Nóra Juhász Anikó: Kék repkények, bukott angyalok c. kötetéről

Egy naplót tartok a kezemben. Ha kinyitom, nem odavetett sorokat, hirtelen ötlettől vezérelt bejegyzéseket találok benne, hanem nagyon is pontosan, tudatosan megírt, átgondolt verseket. A költemények megformáltságuk mellett rögzítik a keletkezés frissességét, a pillanat örömét. A jelenről alkotott benyomások, amelyeket egy pointillista festmény sem fejezhetne ki jobban. A versek „képpontjaiból” nemcsak színek, árnyak és fények kerülnek elő, hanem ízek, illatok, dallamok is elénk szöknek.  Tökéletes impressziók egy verseskötetnek „álcázott” napló lapjain. És miért nem tévedek, ha naplónak nevezem? Mert olyan életeseményeket, élményeket, átélt vívódásokat rögzít, amelyek csupán egy napló intimitásában jelenhetnek meg. Ez Juhász Anikó Kék repkények, bukott angyalok című verseskötete.

Szlávik Dóri

„Mondd, magányos fiú, te merre tartasz?” Nyersfordításban ez a refrénje annak a Giulio Rapetti által 1970-ben írt dalnak, amely David Bowie előadásában hangzik fel a filmben. A dal címe pedig ez: Ragazzo solo, ragazza sola, azaz Magányos fiú, magányos lány. Elég kommersz szövegnek tűnik, nem? Főleg egy olyan nagy múlttal és elismeréssel rendelkező alkotó esetében, mint Bernardo Bertolucci (Utolsó tangó Párizsban, Álmodozók).

Miről szól egy szerzetesközösség élete a 21. században? Mit tud tenni saját tagjaiért, a hívők közösségéért, a szélesebb társadalomért, akár az emberiségért, vagy csak egy-egy arra vetődő vendégért? A bencések érdekes kísérletbe kezdtek Pannonhalmán: 21. századi módon próbálják meg újragondolni hivatásukat.

Bálint Eszter Quentin Tarantino Becstelen Brigantyk c. filmjéről

Ha hiszünk a kosztümös drámák által rongyosra csépelt közmondásnak, akkor szerelemben és háborúban mindent szabad. Sokadik filmjében ezt gondolja véres-komolyan újra a rendező, aki a címben elhangzott két kérdést egy újabbal toldja meg: vajon a filmben mindent szabad?

MAROSÁN BENCE

            2013. május 8-án 18 órától az MTA BTK Filozófiai Intézete és a PPKE BTK Filozófia Tanszék két részből álló vallásfilozófiai estet rendezett a Sophianumban (1088 Budapest. Mikszáth Kálmán tér 1.), melynek első felében az MTA Filozófiai Intézetének vendégkutatójaként Urszula Idziak-Smoczyńska lengyel filozófus adott elő „Őrület és fenomenológia” („Madness and Phenomenology”) címmel, míg második felében Mezei Balázs, Horkay Hörcher Ferenc és Bakos Gergely beszélgettek Mezei Balázs frissen megjelent, angol nyelvű „Religion and Revelation after Auschwitz” c. könyvéről.

1957-ben születvén, Anton Molnár kicsit lekésett a hatvanas évekről. Ezért képei tanulsága és a nyilvánosság számára elérhető arcképe szerint a művész olthatatlan nosztalgiát érez a kor iránt. Múltba révedése különös módon elegyíti a kommunista múlt rekvizitumait New York és Párizs totemjeivel – mindez egy jól felismerhető stílust eredményez festészetében: kelet-európai születésű rockandrollt.

Az „előző éra” kultúrája velünk van, utólag próbáljuk felfejteni az akkor csak sejtett valóságot, a titkos összefüggések láncolatát. Még akkor is (vagy csak így igazán?) izgalmas a közelmúlt történelme, ha nekünk ’80-asoknak a rendszerváltás, és az azt megelőző időszak már csak elbeszélések, könyvek, dalszövegek, a nagymama konyhája, stb. alapján összerakható valóság.

Urbán Dávid

Rendkívül izgalmas Bach-adatbázis (mű-kereső) jelent meg a hálón.

A hagyományos Bach-lapokkal szemben megvan az az előnye, hogy nem hasonlít rájuk. Magára hasonlít. Elsőre talán csak a néhány, láthatóan saját fejlesztésű grafikai elem sejteti, hogy itt valamiről szó van, nem csak adatokról. Keresés/Böngészés/Híres művek/Linkek – nagyjából ez a nyitó oldal. Zavarba ejtő. Emlékeztet a lipcsei kántor nevezetes portréjára: ravasz-szigorú mosoly, míg a kép alján váratlanul elénk csúsztat egy híresen bonyolult kánont. Canon Triplex à 6 Voc. – annak a háromsoros művecskének ez a címe. Erre például rá is keresek: nagy az öröm, mert ahogy írni kezdem, mindjárt földobja a választéklistát. A mű az 1076-os jegyzékszámú; itt is a részlet a festményről. Alatta pedig címkék vannak: kánon, G-dúr. ... „A többit ki lehet találni” – gondolnánk, de nem lehet.

Avagy munka helyett édes a pihenés - Munkaügyek IrReality Show

Tamás Katalin

Mit tehet az ember beosztott irodistaként, ha „szigorú asztalstop” idején a szükségesnél véletlenül mégis eggyel több irodabútort rendel az új székhely berendezéséhez? A kérdésből szinte adódik a válasz: rá kell beszélnie főnökét, hogy vegyen fel egy ügyfélkapcsolati projektmenedzsert, aki havi nettó száznyolcvanezer forint fizetésért betöltheti a helyet az üresen maradt asztalnál.